~4. A veszekés és... 2.rész

Halihó!
tudom, sokat késtem, de most már itt van. am kire tippeltetek, h ki lesz az az ember, akit Nialler beengedett? Ui.: több mint 1100 megtekintés?? nagyon köszönöm !!! :)) vigyorgok mint a tejbetök :))

(annyira szép *.*.*.*)

-Sziasztok - köszönt ekkor valaki a hátam mögött, mire elengedtem Louist, és megfordultam. Egy gyönyörű, barna hajú lány állt előttem.
-Szia El - lépett hozzá Lou, viszont a többit nem láttam, mert vki belökött a medencébe.
-Ez meg mire volt jó? - kérdeztem idegesen a medence szélén álló Harrytől, aki csak zavartan vakargatta a tarkóját.
-Gyere - nyújtotta a kezét Zayn, és kihúzott a medencéből. Mindenki úgy nézett Harryre, mintha megőrült volna.
-Jól vagy? - kérdezte az idegen lány.
-Persze - mosolyogtam rá. - Csak egy pillanat. Harold - fordultam felé - bejönnél velem keresni egy törölközőt?  -fogtam meg a csuklóját, és behúztam a nappaliba.-Neked meg mi a fene bajod van?
-Sajnálom. Csak nem akartam, h kiakadj. Louis elmondta, h mit beszélgettetek este. Meg reggel.
-És a kettő hogy jön egymáshoz? És miért kellett a medencébe löknöd? Máshogy is elterelhetted volna a figyelmem.
-Tudom. De hirtelen csak ez jutott eszembe.
-Ha nekem el kéne vmiről terelni a figyelmedet, az, h belöklek a medencébe, lett volna az utolsó.
-Sajnálom.
-Mitől akadtam volna ki?
-Nem érdekes. Úgy is mindjárt megtudod. Menjünk vissza.
-Nem fogod elmondani igaz?
-Nem.
-Akkor menjünk. - mondtam és vissza mentem a többiekhez. - Ha már az előbb nem sikerült. Jennyfer Horan - nyújtottam kezet - Niall húga
-Tudom. Sokat hallottam rólad - fogadta el a kezem - Eleanor Calder Louis barátnője.
Barátnője? Hát erre mondta, Hazza, h nem akarta, h kiboruljak. Nem akarta,  h lássam, ahogy megcsókolja.  De... Nyugi Jenny. Nem vagy féltékeny. Ha barátnője van, akkor barátnője van. Neked is lehetne barátod. Ott van Harry. Nem, nem, nem, nem, nem. Harryt nem keverjük bele ebbe. Nem érdemli meg. De, h lehet Lou ekkora szemét? Nem ilyennek ismertem. Este még azt mondja, h szeret,  meg, h mennyire hiányzom neki, most meg kiderül, h barátnője van. Ha Eleanor megtudná, mit mondana, hogyan esne neki? Biztos, h szarul.
-Beszélhetnénk? - nézett rám.
-Persze. - próbáltam kinyögni ezt az egy szót zavarodottságomban.
Bementünk a kertből, és leültünk a kanapéra Vagyis ő oda, én pedig gyorsan bementem a fürdőbe egy törölközőért, megtörölköztem, és magam alá rakva, h ne legyen vizes a kanapé. leültem.
-Tudod valójában kérni szeretnék tőled vmit.
-Hát akkor hajrá. Nem harapok - mosolyogtam rá biztatóan.
-Csak azt akarom mondani, h pár óra múlva én már nem leszek Louis barátnője, és megszeretnélek kérni, h ne törd össze a szívét.
-Hogy ne.. de.. várj, én nem értelek. - dadogtam össze vissza.
-Tudom, h téged szeret. - mosolygott. Tényleg mosolygott, még a szeme is, és abban a szép barna szemben  nem volt semmi megvetés, vagy bosszússág. -Tudom, h nem szép dolog, de egyszer a barátnőm elolvasta a naplóját, Amiben leírta, h mennyire fájt neki amikor szakítottatok, és még most is fáj. Meg, h borzalmas dolgot tesz, és nem szeretne kihasználni engem, de csak azért van velem, h téged elfelejtsen, de ez nem megy neki. Nem haragszom rá, mert eleinte én is hasonló okokból voltam vele. Azért meg végképp nem tudok haragudni, mert téged szeret. Az ember nem tud parancsolni az érzéseinek nem igaz? És igazán remélem, h veled boldog lesz. És ne merd előttem tagadni,  mert látom, h szereted.
-Ennyire látszik?
-Nem. Most szóltad el magad. Amúgy meg Zaynnek részegen megered a nyelve - nevetett.
-Eskü kinyírom azt a hülye gyereket. -vettem én is - Tudod, szövetkezhetnétek Hazzával.
-Miért?
-Mert  a göndörke tegnap gyakorlatilag ugyan ezt mondta nekem. Mármint, h én is szeretem őt, és ő is seret engem, és bla-bla-bla.
-Akkor lehet, h igazunk van. Nem gondolod?
-De, lehet, h van benne valami. Elenanor?
-Hm?
-Elmondhatok neked egy hatalmas nagy titkot?
-Persze. Tőlem senki nem foglya megtudni. - mosolygott biztatóan.
-Én... lefeküdtem Harryvel. Még az X-faktor házban is párszor, és azután, h Louisval szakítottunk, többször is.
-Hát... Húú. Te aztán tudod, h hogyan lepd meg az embert. És ezt ezek szerint, Louis nem tudja.
-Ü-ü - ráztam meg a fejem. - És félek, h ha megtudja, akkor egy életre megutál.
-Már mér utálna meg.
-Hát mert mégis csak a legjobb barátja, és nem tudom. Ha tudnád, h amikor együtt voltunk hányszor rákészültem, h elmondjam neki, h  a legjobb barátja az X-Faktor ház konyhapultján vette el a szüzességem. De soha nem ment. Mindenki, Harryt és Zaynt kivéve, abban a hitben él, h Louis volt nekem az első.
Mindig arra gondoltam, h megharagszik a miért hazudtam neki, és szakít velem. Hát, a végén én szakítottam vele.
-Sajnálom.
-Elmondom neki. De Harry....
-Mi van Harryvel?
-Azt beszéltük, h holnap mondjuk el neki.
-De miért pont holnap? Miért nem ma? - nézett rám értetlenül. - Óhhhh.... - világosodott meg.
-Borzalmas vagyok. Amióta idejöttem, kétszer is mondtam neki, h szeretem, most meg lefekszem a legjobb barátjával. Megint.  - mondtam, és éreztem, h könnybe lábad a szemem. Majd az első könnycsepp után sorba követték egymást barátai.
-Ne sírj - ölelt meg - Minden rendeben lesz.
-Most mit csináljak? Annyira hiányzik már Louis. De közben Harryvel is lenni akarok.
-Szereted Harryt? - engedett el.
-Nem tudom. Ma reggelig úgy éreztem, h nem, de amikor megláttam, h lefeküdt Emilyvel, én, úgy éreztem, h meg tudnám tépni szegény lányt. Nem tudom, h mit érzek Harry iránt.
-Hallgass a szívedre, és minden rendben lesz - mosolygott rám
-Igazad van. Köszönöm. - öleltem meg.
-Micsodát ? - kérdezte félig nevetve, miközben viszonozta az ölelésem.
-Mindent
-Igazán nincs mit.  - engedett el - Viszont most megyek beszélek Louisval. - állt föl föl. Követtem a példáját, letöröltem a könnyeimet, majd egymás mellett kisétáltunk a hátsó kertbe, ahol a fiúk Louis köré gyűlve a hintaágyon ülve susmutoltak.
-Hé, Louis! - kiáltotta el magát a mellettem álló lány.
Igen? - nézett fel hirtelen, a többi fiúval együtt
-Beszélhetnénk?
-Persze - állt fel a helyéről, én pedig arrébb álltam az ajtóból, és ahogy elment mellettem, másfelé néztem.
-Sírtál? - kérdezte Niall ijedten, amikor odaértek hozzám., és megölelt.
-Igen - fúrtam az arcom az állába.
-Miért?
-Nem érdekes.
-Ha valami miatt sírsz, az igen is érdekes.
-Tényleg nem érdekes.
-Nem fogod elmondani. Igaz?
-Nem.
-Jen, nem veszed fel a nyakláncod? - kérdezte Hazza
-De - engedtem el Niallt és fordultam göndörke felé - Segítesz?
-Persze - vette elő a zsebéből a láncomat. Megfordultam, ő pedig a nyakamba akasztotta.
-Köszönöm - fordultam vele szemben, de abban a pillanatban Louis trappolt ki a házból, karon ragadta, és felráncigálta az emeletre.
-Sziasztok - nézett ki az ajtón Eleanor, majd ment is volna, de Liam utána szólt.
-Már mész is?
-Igen. Még sok dolgom van.
-Akkor szia - ölelték meg mind, majd én is. Amikor már valahol a bejáratnál tartott, utána futottam.
-Eleanor! Várj!
-Igen? - fordult meg
-Köszönöm. Még egyszer. - öleltem meg - És megtartom az ígéretem.
-Akkor jó. - elengedtem, ő pedig kiment az ajtón. Visszaballagtam a kertben maradt fiúkhoz.
-Minden rendeben? - lépett mellém Zayn
-Persze. Nem jöttek még le?
-Nem. Miért?
-Felszeretnék öltözni. Kezdek fázni vizes fürdőruhában.
-Tényleg kezd hideg lenni. És ahogy elnézem, esni fog.
-Bölcs Liam - vigyorogtam rá.
-Baj?
-Nem. Dehogy. Te így vagy jó. Megyek megnézem Zavarhatom-e egy kicsit Larryt.
-Valaki segít megcsinálni a félbemaradt szendvicsem? - szólt közbe Niall - Éhes vagyok
-Persze haver - veregette hátba Zayn
-Akkor munkára - mondta Liam, majd elindult a konyhába nyomában a két sráccal.
Én csak mosolyogtam rajtuk, majd felsiettem az emeletre. Az ajtó előtt megtorpantam. Miért Félek én folyton ettől az ajtótól? Mindegy. Bekopogtam.
-Bejöhetek? Felszeretnék öltözni. - nyitottam ki egy kicsit az ajtót.
-Persze - válaszolt Harry, aki az ágyon ült, eltakarva ezzel a mellette fekvő Louist.
Oda léptem a bőröndömhöz, elővettem belőle egy nadrágot, egy pólót, és fehérneműt, majd az ágyon fekvő fiúhoz fordultam.
-Louis, nem tudod, h hova raktam a táskámat?
-De. Ott van az ablakban - válaszolt az ablakra mutatva, de a hangja nem a megszokottan csengett. Túl jól ismertem, ahhoz, h tudjam, h mikor ilyen a hangja.
-Te sírtál? - kérdeztem, de én is alig hallottam a saját hangomat.
-Miért? Baj? - förmedt rám
-Nem, én ezt egy szóval sem mondtam. Most meg mi bajod van? - néztem értetlenül oda, hol a fiú volt, ugyanis Harry még mindig eltakarta előlem. - 20 perce még semmi bajod nem volt.
-Hogy mi bajom van? - ült fel az ágyon, és végre én is láthattam az arcát. - Te. Te vagy a bajom. - mondta ingerülten.
-Mi van?
-Az van, h amióta itt vagy, minden megváltozott! Mielőtt idejöttél volna, minden tök jó volt, de idejöttél, és minden a feje tetejére állt! Minden körülötted forog!
-Louis... - próbált közbe szólni Harry
-Hagyd csak. Látni akarom, ahogy felfogja, h mit mond, és könyörögni fog, h megbocsássak.
-Álmodik a nyomor. - fortyant fel.
-Óh igazán? Tudod, még mindig nem vágom, h mi bajod van, de most már tényleg kíváncsi vagyok, h miket vágsz még a fejemhez.
-Csakis az igazat.
-Akkor had halljam.
-Mit? Hogy amióta itt vagy minden rosszul sül el? Szerintem ezt már mondtam.
-Csak egy valamit mondj! Egyetlen egyet!
-Például miattad szakított velem Eleanor.!
-Óh igazán? Szerintem meg te voltál az, aki kihasználta!
-Mi van? - állt fel az ágyról.
-Tudod te azt nagyon jól! Tudod Ellie tudta, h te csak azért vagy vele, h engem elfelejts. Csak mint voltál kedves részege, és józanon is bebizonyítani szavaiddal, nem sikerült.
-Mondták már neked, h nem vagy normális?
-De én legalább nem hazudok senkinek. Szóval csak annyi, h nem én voltam, aki felajánlotta a szobáját. Nem én voltam, aki 1 év után úgy fogadja az ex-ét, h szereti. És végképp nem én voltam, aki mindezt úgy tette, h volt barátnője. Ja, és azt meg sem említettem, h csak kihasználta a csajt. Úgyhogy örülnék, ha nem engem szidnál mindenért. Amúgy meg tudom, h van egy saját lakásod, ahol eddig is voltál, mert ugye nem itt töltöd az 365 napját. Ha nem tetszik, h idejöttem, nyugodtan mehettél volna oda, de nem mentél De nagyon úgy tűnik, h zavarok, de hogy a nagyságos úrnak ne keljen megmozdulnia, elmegyek én. - mondtam, majd felkaptam a táskámat. Kinyitottam az ajtót, köszöntem Harrynek, majd berontottam a közös fürdőbe és átöltöztem, felvettem a szemüvegem, h azért lássak is vmit.

Lerohantam a lépcsőn, ki a házból, majd azt sem figyeltem, h merre megyek, egy parkban kötöttem ki. Felültem az egyik pad támlájára. Louis szavai a fejemben visszhangoztak. Nagyon bántottak. Ha bele gondolok, még soha nem vesztem össze Louisval, legalább is ennyire biztos nem. Arcomat a kezembe temettem, és utat engedtem könnyeimnek.