Tudom, h nagyon régen volt rész. De most itt van. Remélem tetszik:DD És köszönöm a komit :DDD na nem pofázok tovább. tessék olvassátok:
Reggel fejfájásra, ajtócsapódásra, puffanásra és a szemhéjamon mindenképpen átsütni akaró napfényre ébredtem. Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Az ágy mellettem üres volt, tehát Louis már felkelt. Nagy nehezen felkeltem az ágyból, és kicammogtam a szobából, le a nappalin át a konyhába.
-Jó reggelt - köszöntem kómásan a konyhában ülő fiúnak.
-Neked is - mosolygott rám - Kérsz kakaót? - mutatott a kezében lévő bögrére.
-Igen, kérek. - ültem le a vele szemben lévő székre és visszamosolyogtam - Tényleg, mi volt az a puffanás?
-Ja, ööö..... leestem a lépcsőn. - vakarta meg a tarkóját.
-De jól vagy?
-Persze. Neked nem fáj a fejed?
-De
-Kérsz gyógyszert?
-Igen. Kérek szépen.- válaszoltam, ő pedig elővette a kakaót és megcsinálta azt, majd elővette a fájdalomcsillapítót, leült a helyére és elém tolta őket
-Tessék
-Köszönöm - mondta és belekortyoltam a kakaómba - Milyen?
-Olyan... Louis féle - mosolyogtam rá.
-Akkor olyan lett, amilyet akartam. Régen ittál márilyet.
-Igen régen - értettem egyet vele és bevettem a gyógyszert amit adott. - Figyelj. Amit az este mondtunk....
-Figyelj. Én lehet, h részeg voltam, komolyan gondoltam. És még talán jobb is, h részegen elmondtam, mert józanon nem biztos, mertem volna.
-Tudom. Tudom, h komolyan gondoltad. És hidd el Louis én is szeretlek. De egyszer már megpróbáltuk és nem ment. Nem akarom magam abban a hitben ringatni, h menni fog, és minden tökéletes lesz, és rózsaszín felhő úszik mindenütt. Mert az nem lenne igaz. És az a csók tegnap este, amikor megcsókoltam Harryt, akkor is téged képzeltelek oda. És ne, h azt hidd, h nem akarlak megcsókolni. Ne, h azt hidd, h nem vágyok arra, h hozzád bújjak, és úgy játsz a hajammal, mint régen. H kézen fogva sétáljunk az utcán. De nem lehet. - mondtam, a végét már szinte sírva.
-De miért nem? - kérdezte, miközben felállt a székről és mellém lépett.
-Mert.. van valami, amit nem tudsz. - hajtottam le a fejem.
-Mi az? - nyúlt az állam alá és felemelte a fejemet, aminek következtében arca nagyon közel került az enyémhez. Szinte már éreztem a leheletét az arcomon és nem tudtam szabadulni a pillantásától.
-Nem mondhatom el.
-Miért nem?
-Mert akkor nem csak engem gyűlölnél meg.
-Hát jó - lépett hátra csalódottan - Remélem egyszer majd elmondod.
-Nem tudom Lou. Ez nem csak rajtam múlik. De most megyek felkeltem a többieket.
-Rendben. De Liamet ne keresd, már rég lelépett valahova.
-Oké. - felmentem az emeletre. Először Niallhez mentem és óvatosan felkeltettem. Utána átmentem Zaynhez, akit kicsit nehéz volt ugyan, de sikerült felkeltenem. Majd jött Harry. A tegnapi után őt akartam a legkevésbé látni. Bementem, de nem volt egyedül. Emilyvel feküdt az ágyon, még nagyban aludtak, a szobában pedig szanaszét ruhák voltak. Alapból is, de most Emily ruhái is ott voltak.
Azzal a lendülettel, amivel bementem, ki is fordultam a szobából. Berontottam az ideiglenes szobámba, kulcsra zártam az ajtót, kimentem az erkélyre, hátamat a korlátnak döntöttem és szép lassan lecsúsztam a földre. Mi ez az érzés? Féltékenység? Nem az nem lehet. Alapból nincs okom féltékenynek lenni, hiszen nincs Harry és köztem semmi. Harag? Azért, mert nem rég még azt mondta, h azok az esték, amiket együtt töltöttünk úgy, h senki sem tudta élete legjobb estéi? Vagy Emilyre haragszom, mert elvileg a bátyámat szereti, mégis Harryvel hempereg? Vagy mindkettőjükre haragszom? Vagy talán az érzés, amit érzek, esetleg a féltékenység és a harag keveréke?
Gondolatmenetemet hangos kopogás zavarta meg.
-Ki az? - kérdeztem
-Én vagyok az, Harry. Beengedsz?
-Nem
-Kérlek Jinny. Meg kell beszélnünk.
-Nem, nem kell. Mert nincs mit megbeszélnünk. És ne hívj így.
-Sajnálom megszokás. De van mit megbeszélnünk. Kérlek, engedj be.
-Miért? Ha nem engedlek be, meddig szándékozol ott szobrozni az ajtó előtt?
-Amíg nem hallom, h kattan a zár, h beengedsz. De egyszer úgy is ki kell onnan jönnöd. Úgy, h nekem teljesen mindegy. Van időm. - mondta. De akkor sem akartam beengedni. Nem akartam, h lássa rajtam, h féltékeny vagyok. Mert igenis az vagyok. Féltékeny. Lassan fel tápázkodtam a földről, bementem az erkélyről és az ajtóhoz léptem elfordítottam a kulcsot és kitártam Harry előtt
-Gyere - mondtam neki, mire bejött és elterült az ágyon. Visszacsuktam az ajtót, de most nem zártam be, mert még véletlenül beindulna a lentiek fantáziája.
-Sajnálom - szólalt meg pár másodperc múlva. Odasétáltam az ágyhoz és leültem mellé. Ő felült és rámnézett.
-Mit?
-Hogy lefeküdtem Emilyvel.
-Ugyan miért is kérsz ezért bocsánatot? - kérdeztem értetlen arckifejezéssel, de közben belül örültem, h bocsánatot kért.
-Azért, mert... én nem akartam őt kihasználni, de most te ugye itt vagy, és Louis is itt van, és így ne derülhet ki, mert abból botrány lenne, és...
-Figyelj - szakítottam félbe - mindketten tudjuk, h az, amit majdnem egy éve csinálunk, az helytelen és rossz. És egyszer úgy is megfogja tudni és jobb, ha egyikünktől tudja meg. És azt is, h ezt nem folytathatjuk tovább.
-Igen tudom. És elfogjuk neki mondani, csak még nem tudom, h hogyan.
-Na ez a baj. H ezt én sem tudom
-Ne félj, kitalálunk valamit. - mosolygott rám
-Nem félek - mosolyogtam vissza - Csak a reakciójától.
-Attól én is. De kérhetek valamit?
-Attól függ
-Csak egy utolsó éjszakát tölts velem.
-Harry....
-Kérlek.Csak egyet
-Jó - adtam be a derekam - csak a többiek ne tudják meg.
-Nem kérhetnénk meg Zaynt, h falazzon nekünk?
-Rendben. Akkor én beszélek Zaynel, te pedig találj ki magadnak valami jó alibit.
-Rendben. De ne beszéljek inkább én vele?
-Ne. Azt bízd csak rám.
-Rendeben - álltunk fel az ágyról és mentünk az ajtóhoz. Ott azonban egyik kezét az ajtóra nyomta, h ne tudják kinyitni, másik kezével pedig magához húzott és megcsókolt.
-Ezek nagyon fognak hiányozni. - mondta, majd kilépett az ajtón. Becsuktam utána majd elővettem a laptopomat, leültem az ágyra és felmentem twitterre, ahol láttam, h inden fiú posztolt rólam. Mindegyikben az állt, h örülnek, h újra látnak és, h ott töltöm a hónapot. Én is kiírtam valami hasonlót, az alibit meg úgy gondoltam, h majd inprovizálok valamit. Lementem a fiúkhoz, akik a kanapén ültek.
-Na mit nézünk? - huppantam le elterülve a fiúk ölében. Emet nem láttam sehol, gondolom hazament.
-Tévét. - válaszoltak gyorsan.
-De hát, be sincs kapcsolva. - értetlenkedtem
-Mindenki mást akart nézni, úgyhogy ennél maradtunk. - magyarázta Liam
-De ennek így semmi értelme. Miért nem megyünk inkább ki medencézni?
-Oké -álltak fel hirtelen, aminek következtében a földön landoltam.
-Héééé! Ez fájt! - dörzsölgettem a fenekemet.
-Ne haragudj - nyújtotta a kezét Harry, a többi fiú pedig már eltűnt.- Ugye nem ütötted meg magad?
-Csak egy kicsit - fogadtam el a kezét, ő pedig felhúzott. - Beszéltél Zaynel?
-Még nem
-Akkor mi lenne, ha nem is mondanának el neki. Pár napon belül úgy is megtudják, Louis legalább is biztosan.
-Rendben. Viszont este gyere abba a szállodába, ahol utoljára találkoztunk.
-Oké. De most menjünk átöltözni - indultam el felfelé a lépcsőn. Én mentem elől, Harry pedig utánam.
-Basszus Harry! Ne bámuld már a seggem! - fordultam hitrelen vele szembe
-Bocsi! Bocsi! - tette fel a kezét maga elé védekezés képen - Csak hát pasiból vagyok, rejtad meg nagyon rövid a nadrágod és... - nem hagytam, h befejezze a mondatát, a szájára raktam a kezem és gyilkos pillantást vetettem rá. Megfordultam és pár másodperc múlva Zayn jelent meg előttem
-Hát ti? - kérdzte meglepetten
-Segített felállni - mutattam Hazzára - De most megyek öltözni - mentem fel a lépcső további részén.Bementem Louis szobájába, aki fürdőgatyában ült az ágyon a laptopjával az ölében.
-Nagyon fáj? - mutatott a fenekemre
-Ja, dehogy is! - legyintettem - Csak rájátszottam. Amúgy mit csinálsz? - kérdeztem, miközben kinyitottam az egyik bőröndömet, és kivettem a fürdőruhámat.
Menj fel twitterre és meglátod - mondta sunyi mosollyal és lehajtotta a laptoja fedelét.
-Jó. De előtte átöltözöm. - mondtam és indultam volna ki a szobából, amikor utánam szólt.
-Maradj csak. Én lemegyek. - ment ki az ajtón. Gyorsan átöltöztem és felmentem twitterre. Louis posztolt egy képet, ami még tegnap este készül. Nem tudom, h ki csinálhatta, de Louis biztosan nem, mert vele vagyok a képen. Épp nagyban "táncolunk" és röhögünk. A képhez ezt írta: "A Jennyvel töltött felejthetetlen esték..." Meg mosolyogtam a képet és olvasgatni kezdtem a k. 5 perc alatt érkezett rengeteg hozzászólást. A legtöbben azt kérdezgették, h most mi van köztünk. Muszáj volt hozzá szólnom:"Szerintem az este sikere, nem csak az én érdemem. De már nagyon hiányoltam ezeket. Ígérem, h lesznek még ilyen esték :)." Kikapcsoltam a laptopot és lerobogtam a fiúkhoz. A medence és a hátsó kert tök üres volt, sehol nem volt senki. Egyszer csak valaki el kiáltotta magát, h "Táámadááááás!!" mire négy elvetemült fiú rontott elő a fák mögül és vízipisztolyokkal kezdtek el rám lőni. Majd az ötödik fiú is előkerült, a hátam mögül előre rohant engem is felkapva és beugrott velem a medencébe. A többi négy fú csak a medence szélén röhögött. Kimásztam a medencéből, elvettem az egyik vízipisztolyt és ellentámadást indítottam. Sajnos tervem kudarcba fulladt és újra a medencében kötöttem ki. Utánam ugrottak, majd amikor feljöttek a víz alól, megkérdeztem:
-Ugrunk együtt?
-Persze! - jött a lelkes válasz. kimásztunk a vízből, majd egymás kezét fogva neki futottunk és beugrottunk a medencébe. Pár óra múlva kellően elfáradtunk, úgyhogy kimentünk a medencéből.
-Éhes vagyok - nyafogott a báytám
-Van két lábad, amivel el tudsz menni a konyhába. Van két kezed, amivel tudsz magadnak kaját csinálni. Hol itt a hiba?
-Te az ördög lánya vagy -mondta
-Még az is lehet - mosolyogtam rá kedvesen. Ő pedig durcásan betrappolt a konyhába, h megcsinálja magának a szendvicseket.
-Na és mit csinálunk este? - kérdezte Liam
-Alszunk? - tettem fel a kérdést
-Ó, én azt hittem mást csinálunk este - nézett rám Louis
-Oookééé - fordultam más fele - Naill!! Te meg mi a szart csinálsz? - kérdeztem ilyedten a kezét szorongató szőkeségtől, és láttam, h vér csorog le a kezén.
-Nem tudom.Véletlen volt. Nagyon fáj - mondta kétségbeesetten, miközben engem nézett.
-Mutasd - rohantam oda hozzá.
-Auauauauauau! - jajgatott, miközben megnéztem az ujját
-Csak elvágtad az ujjad
-Nem mondod? - kérdezte cinikusan
-Jól van. Bocsi. Hahóó. Fürdőruhás népség! - fordultam a döbbent fiúk felé - Hozhatnátok kötszert.
Erre egyszerre négyen indultak meg a szekrény felé, ahol a kötszereket tartották, majd Zaynnak sikerült leghamarabb levennie és ideges arccal hozta hozzánk. Én közben leültettem egy bárszékre Niallt.
-Tessék - adta oda és éreztem, h remeg a keze.
-Nyugi - szorítottam meg azt - Csak elvágta. Bekötöm, eszik és máris olyan lesz, mint újkorában.
-Ja. Ne parázz. Csak fáj az ujjam. - mosolygott rá a szőkeség.
A fiúk körbe álltak minket, én pedig örültem, h olyan helyen nőttem fel, ahol gyakran megesett, h valakinek durvább sérüléseket szerzett, és mindig én láttam el őket. Úgyhogy már rutinosan kötöttem be az ujját.
-Kész is - mondtam elégedetten
-Kösziii - ölelt meg - Mi lenne velem nélküled?
-Most épp a kocsiban ülnél, és várnád, h elérjük a rendelőt, ahol egy rideg és barátságtalan teremben egy kevésbé rideg és barátságtalan orvos kötné be az ujjad - mondta Louis elmerengve
-He? - nézünk rá értelmesen.
-Mi van? - nézett ránk
-Na mindegy - ráztam meg a fejem - A lényeg az, - fordultam újra Niall felé - h van jó oldala is annak, h rávetted anyáékat, h engem hozzanak el.
-Jen... - szólalt meg egyszerre Zayn és Niall
-Te olyan hülye vagy - ölelt meg az előbbi.
-Igaza van. Ennek csak jó oldala van. Amúgy meg, honnan jutott eszedbe ez hülyeség? - nézett a szemembe
-Ö... bocsi, h megzavarom ezt az érzelmes pillanatot, de azt hiszem, h lemaradtunk valamiről - mutatott végig magán, Liamen és Louison Harry
-A te életed...
-...a te döntésed - adták az okosat Niall és Zayn
-Tudom, már hallottam ezt párszor. - öleltem meg őket, majd a tudatlan hármas felé fordúltam - Megígérem, h egyszer elmondom, csak még nem most.
-Nem baj. - tette a kezét a vállamra Liam - Majd elmondod, ha készen állsz
-Köszi Liam - mosolyogtam rá és megöleltem
-Ha már ilyen ölelgetős kedvedben vagy én is kapok ölelést? - nézett rám nagy szemekkel Louis
-Persze. De neked másom is van. - mondtam és felszaladtam a "szobámba". Kinyitottam a bőröndömet elővettem azt a bizonyos pólót és lesprinteltem a lépcsőn.
-Ezt már rég vissza kellett volna adnom - álltam elé és a kezébe nyomtam a pólóját.
-Azt hittem, már rég kidobtad - mondta meglepetten
-Már mér dobtam volna ki? - néztem fel rá kérdő tekintettel
-Csak gondoltam, megszabadulsz mindentől, ami rám emlékeztet.
-Mindent megtartottam.
-Ennek örülök. - mosolygott - Mondok valamit. De ígérd meg, h nem akadsz ki.
-Megígérem
-Nincs a nyakláncod a nyakadban.
-Mi? - kaptam a nyakamhoz. Kétségbe esetten néztem Niallre és Zaynre. Meg kell lennie. Azok a medálok... Ha nem lesz meg, én felakasztom magam.
-Zayn...
-Meglesz. Ígérem.
-De mi van, ha nem...
-Ilyenre ne is gondolj
-A medencében még rajtad volt? - szólt közbe Liam
-Az elején még biztos.
-Akkor ott nézzük meg elsőnek. - mondta és elindultak a medence felé.
-Enyém a medence!! - tette fel a kezét Harry és Louis egyszerre.
-Jó! Ti nézitek ott, én a medence szélén. - adta ki az utasításokat Liam - Ti meg nézzétek arra - mutatott a napágyak felé.
-Rendben - bólintottunk.
-Lehet enyém az a rész? - kérdezte Niall
-Nem, mert te szépen leülsz a seggedre és felfelé tartod az ujjadat, h elálljon a vérzés! - mondtam neki
-De..
-Niall - néztem rá mérgesen
-oké - üllt vissza fülét-farkát behúzva.
-Akkor keressük - csapta össze a tenyerét Liam. Hazza és Louis fejest ugrottak a medencében, Liam négykézláb mászkált a medence szélén, mi meg Zaynel a napágyak között kezdtünk kutatni.
-Megvan! - kiáltott fel köbö 2 perc keresgélés után Harry, és a kezét -amelyikbe a láncom volt- felemelve mászott ki a medencéből. Közben csöngettek, úgyhogy Niall elment ajtót nyitni.
-Köszönöm!köszönöm!köszönöm! - ugrottam Hazza nyakába és adtam az arcára egy puszit.
-Nincs mit - ölelt vissza
-Ez nem ér - méltatlankodott a medencéből épp kijövő Louis - Én találtam meg, erre ő kiveszi a kezemből, és az elismerés is az övé. - durcizott .
-Téged is megöleljelek? - kérdeztem, miközben elengedtem göndörkét
-Igen
-Rendben - odamentem hozzá és megöleltem - Köszönöm - suttogtam a fülébe és adtam neki is egy puszit
-Sziasztok - köszönt ekkor valaki a hátunk mögül....
