~3. Az üvegezés és az éjszaka

Hihihi:D
mondtam. Itt a 3. fejezet :D Jó olvasást !

-Mondtam, h nem fog menni-kiabáltam vissza Niall-nak, miközben elmentem kinyitni az ajtót.

-Jenyyyy !! - ugrott a nyakamba a barátnőm
-Szia Em ! Hiányoztál ! - mondtam, miközben próbáltam lefejteni magamról - Emily megfolytassz ! Nem kapok levegőt !
- Jajj ! Bocsi - engedett el
- Na gyere bemutatlak a fiúknak - húztam magam után a nappaliba
- Fiúk ! Ő itt Emily. Zaynt, Niallt és Louist már ismered, szóval a göndörke Harry és kizárásos alapon pedig Liam
-Szia Emily - köszönt Liam és fölállt, h kezet fogjon a lánnyal - Liam Payne
-Emily Eavens
-Harry Styls - vette át a helyet Harry, és kezet csókolt Emilynek, mire a lány picit elpirult, Niall pedig ölni tudott volna a vézésével.
- Kitaláltam mit játszunk.- szólalt meg Louis.
-És mit? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Felelsz v Mersz?-ezzünk.
-Oké. De akkor valaki keressen üveget. Harry drágám? - fordultam az említett felé
-Jó - mondta megadóan - de te is jössz - ragadott karon
-Mi? Nem! - próbáltam tiltakozni
-De hogy nem - húzott tovább
-Aztán ne rosszalkodjatok - szólt utánunk egy sunyi Zayn. Erre egy pillanatra lefagytunk Harryvel. Lesújtó pillantással jutalmaztuk ezt a beszólást, majd továbbmentünk a konyhába. Még elcsíptem Zayn hangját, amint próbál bocsánatot kérni valakitől, majd Louis "Tök mindegy"-ét, és h valaki felmegy a lépcsőn.
-És hol vannak az üvegek? - fordultam Harry felé
-Valahol abban v abban a szekrényben - mutatott rá két szekrényre.
-Na akkor hajrá. Lou morcos lesz, ha nem sietünk.
-Az biztos. Akkor tiéd az a szekrény - mutatott az egyikre.
-Rendben - mondtam és elindultam a szekrény felé, de megfogta a csuklómat és visszafordított maga felé.
-Zayn tud róla igaz? - kérdezte
-Igen, tud. De most inkább keressünk egy üveget.
-Rendben - engedett el. Csönben kerestük az üveget, majd egyszercsak megszólalt.
-Tudod miután elmentél Lou nagyon ki volt.
-Én... sajnálom, de... így jobb volt neki.
-Jobb? Jen, te nem láttad, h miket csinált, h hogyan viselkedett.
-Na jó! Ti mondtátok, h ez lenne a legjobb.És Te voltál a leghangosabb, szóval kuss.
-Még mindig szeret téged. És te is szereted. Nem lehetne, h ...
-Nem. Megvan az üveg. Menjünk vissza - mondtam és elindultam vissza a nappalibe.
-Végre már. Mi tartott eddig? - kérdezte Em
-Nem találtuk az üveget- mutattam fel a kezemben tartott darabot - Hol van Lou? - néztem a hiányos társaságra
-Hát... azt mondta, h nincs kedve játszani és felment.
-Na nem. Ha már megkerestette velem az üveget, ő is játszik. Megyek megnézem - mondtam és indultam az emelet felé.
-Inkább én -kapta el a kezem Harry.
-Nem Harry. Most az egyszer nem az lesz, amit te szeretnél. És mi lenne, ha inkább a saját életeddel foglalkoznál? - rántottam ki a kezem keze közül, és folytattam utam tovább az emeletre.
Az ajtó előtt megtorpantam, de bekopogtam.
-Nem vagyok itt. Hagyj békén - jött a válasz az ajtó túloldaláról.
-Még én is? - nyitottam ki annyira sz ajtót, h be tudjam dugni a fejem.
-Nem. Te gyere csak.- mondta majd egy pillanatra felnézett a laptopjából, majd folytatta az előbbi tevékenységét. Beléptem a szobába, majd pár pillanatig csak álltam, de amikor elmosolyodott, oda sétáltam az ágyához és leültem mellé.
-Mit csinálsz? - kérdeztem
-A közös képeinket nézegetem - nézett rám.
-Én is szoktam - szegeztem a tekintetem a képernyőre, amin épp partyszemcsiben pózoltunk.- Mi a baj? - fordultam immár a fiú felé.
-Csak... semmi. Nem érdekes.
-Lou - raktam a kezem a vállára. - Tudod, h nekem bármit elmondhatsz. És ha valami így letört, akkor az igenis érdekes.
-Jó - mondta megadóan - Csak Zayn beszólása, h ne rosszalkodjatok, és ismerem Harryt, jobban mint a tenyeremet, és....
-Jaj Lou -öleltem meg. Majdnem egy éve először. Újra éreztem illatát, amit annyira szeretek, és ami már annyira hiányzott.
-De tudom, már rég nem vagyunk együtt, de akkor is szarul esett.
-Louis. Figyelj, Harry csak egy barátom. És nekem is szarul esett volna fordított helyzetben.
-Tényleg? - kérdezte meglepetten
-Igen - mondtam és éreztem, h elpirulok. - De most menjünk le, mert a fiúknak még a végén beindul a mocskos fantáziájuk., meg Zayn is szarul érzi magát a beszólása miatt. Plusz, ki találtad, h felelsz v merszezzünk - engedtem el.
-Oké. Menjünk - mondta, lehajtotta a laptop fedelét és lerakta az éjjeli szekrényére - Gyere - nyújtotta a kezét és felsegített az ágyról.
-Lementünk a nappaliba, ahol a többiek hirtelen el hallgattak.
-Kezdhetjük - mondtam nekik.
-Oké! Megóvtam az üveget, mert a fiúk ezzel akarták püfölni egymást. - ecsetelte Em a hőstettét, és körbe ültünk a földön.
-Ki kezd?
-Én! Én! Én! - pattogott Niall
-Oké -feleltük egyszerre, majd a szöszi pörgetett, Emilyin állt meg.
-Emily. Felesz vagy mersz?
-Felelek. - mondta, mi pedig lélegzet visszafojtva vártuk, h mi lesz a kérdés.
-Szereted a csirkét? - ezen először meglepődtünk, majd szinte egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. - Mi van?
-Semmi, semmi. - próbált nem nevetni barátnőm - Igen, szeretem.
-Akkor majd egyszer elviszlek a Nando's-ba. Vagy voltál már ott? - nézett kétségbeesetten a lányra enyhe pírral az arcán.
-Nem, még nem voltam, és szívesen elmegyek veled.
-Rendben mosolygott diadalittasan. Em pörgetett, majd rajtam állt meg.
-Jeeeeen - mosolygott ördögien, és közben összedörzsölte két tenyerét - Felelsz vagy mersz?
-Merek- mondtam egyre fogyó bátorsággal és kedtem úgy érezni, h ez a játék nem volt jó ötlet.
-Csókold meg Harryt. - ledöbbentem. Segélykérőn néztem Zaynre, de ő is ugyanúgy reagált, mint én. Ránéztem Harryre, aki semmi életjelet nem adott. Lou úgy nézett rám, mint aki bármelyik pillanatban összeroppanhat. - Persze, csak ha mered. Nem muszáj, viszont akkor jöhet a whisky.
-Nem - szólalt meg Louis. Erre hat kérdő, és egy értetlen tekintet szegeződött rá. - Ki tudja milyen hülyeségeket csinálsz részegen igaz? - nézett a szemembe.
-Igaz. Harry? -fordultam felé.
-Igen - mondta bizonytalanul. Odamásztam mellé. Nem mertem a szemébe nézni. Féltem tőle. Félkezével állam alá nyúlt és felemelte a fejemet. Arca közeledett az enyémhez enyémhez, majd puha ajka az enyémhez ért. Csókunk egyre szenvedélyesebb lett, keze a derekamra vándorolt és az ölébe húzott, kezemmel hajába túrtam. Pár pillanat múlva hangos krákogást hallottam , mire ijedten ugrottam le Harryről, aki csalódottan  nézett rám, majd dühösen Liamre, és ijedten Louisra. Visszaültem a helyemre.
-Oké! én pörgetek - törtem meg az egyre kínosabbá váló csöndet. Niallre mutatott.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek
-Menj be Emilyvel abba a szobába 5 percre. - mutattam a mögötte lévő ajtóra.
-Rendben. Em?
-Oké Jenny, ezt most visszakaptam. Menjünk. - állt fel a lány és bementek a szobába.
-Akkor addig nézzünk tévét - állt fel Zayn és Liam. - Jen? - fordult felém az előbbi.
-Megyek - mondtam és Louis felé fordultam - Lou?
-Ő nem tud menni - szólalt meg Harry.
-Tényleg? Miért nem? szólalt meg mellettem az említett személy.
-Mert kijössz velem a konyhába és segítesz megkeresni a... a...
-A?
-Csak segítesz megkeresni valamit.
-Oké - vontam vállat és lehuppantam a kanapéra Liam és Zayn közé.
-Mit nézünk? - kérdeztem
- Nem tudom - kapcsolgatott a csatornák között, majd megállt egy szappanoperán. Hirtelen egymásra néztünk és elkezdtünk röhögni. Elkezdtük kiparodizálni a músort, Liam pedig csak fejcsóválva röhögött mellettünk. Öt perc múlva nyílt az ajtó és Niall lépett ki rajta Emel a háta mögött, és minketten nagyban vigyorogtak.
-Folytassuk - álltunk fel a kanapéról és beszóltunk a konyhába a fiúknak, h jöjjenek ők is. Mindenki visszaült az eredeti helyére és Niall pörgetett. Liamen állt meg.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek
-Hívd fel Pault és mondj neki valami baromságot.
-Oké - vette elő a telefonját. Át állította rejtett számra és már hívta is a menedzserüket
-Igen - szólt bele Paul
-Jó estét kívánok - szólt bele Liam elváltoztatott hangon - A One Direction menedzserével beszélek?
-Igen. Miben segíthetek?
-Igaz a hír, miszerint Danielle Peazer terhes? - itt már dőltünk a röhögéstől. Elképzeltem ahogy Paul hirtelen tiszta ideg lesz, a feje színe egy paradicsoméval vetekszik és kidagad egy ér a halántékán. Elég vicces látványt nyújthatott.
-Tessék?
-Azt szeretném tudni, h igaz-e a hír, miszerint Danielle Peazer terhes barátjától Liam Paynetől.
-Biztosíthatom, h ez a hír nem igaz.
-Pedig én biztos vagy benne, h....
-Nézze uram. Nem tudom, h honnan szedte, de ez NEM igaz. Úgyhogy megkérném, h  nem is terjessze.
-Hát jó. Akkor visz hall.- mondta majd letette a telefont. Szakadtunk a nevetéstől.
-Liam te hülye vagy. - szólalt meg Niall - Nem gondoltam, h tényleg megteszed.
-Miért?
-Csak nem gondoltam.
-Jó - rántott vállat  Viszont most én jövök -pörgetett. Louison állt meg.
-Felelsz vagy Mersz?
-Most felelek. - ezen mindenki meglepődött. - Most mi van?
-Semmi. Na akkor. Melyik barátnődet szeretted a legjobban?
-Erre nem válaszolok.
-Ne mááááár - húzta el a szót Em.
-Nem muszáj, csak kíváncsiak vagyunk. De ha nem válaszolsz, jön a whisky.
-Inkább a whisky
-Rendben - állt fel Liam és kiment a konyhába az italért. Hirtelen felindulásból felé fordultam
-Mert te nem csinálsz hülyeségeket, amikor részeg vagy igaz?
-Én ezt nem mondtam.
-Akkor? Rohadt igazságtalan vagy.
-Jen...
-Nem Lou. Hagyjuk. - fordultam inkább Zayn felé, és figyeltem arra, amit Harrynak magyaráz. Pár pillanat múlva Liam visszatért a piával a kezében.
-Oké Louis. Tessék. - adta a kezébe a poharat. Louis rám nézet, majd a pohárért nyúlt éslehajtotta annak tartalmát.
-Oké, most én jövök - mondta és megpörgette a földön fekvő üveget. Az üveg szája Zaynre mutatott.
-Na Zayn. Felelsz vagy Mersz?
-Merek.
-Rendben. Akkor menj át a szomszéd nénihez és adj neki egy szájra puszit.
-Te hülye vagy - röhögött - de jó. - állt fel a földről és indult ki az ajtón. Mi követtük majd a szomszéd ajtóban megálltunk és becsöngettünk. Nem sokkal később a nénike már nyitotta is az ajtót. Zayn elé lépett, két oldalról megfogta az arcát és már adott volna neki egy puszit, csakhogy a nénike kutyája odament a fiú lábához és lepisilte. Mi csak hangosan röhögtünk, ő pedig kevésbé hangosan szitkozódott és röhögött egyszerre. A néni felkapta a kutyáját, és ránk csapta az ajtót. Vissza mentünk a lakásba. Játszani már nem volt kedvünk, így megittuk a maradék whiskyt. A hangulat fergeteges volt. az asztalon táncolva ordibáltuk a fiúk számait. Amikor Liam megelégelte a viselkedésünket, mindenkit felkísért a szobájába és elrakott minket másnapra.
Miután Liam becsukta maga után az ajtót, Louval féktelen nevetésben törünk ki. Percekig csak röhögtünk, majd nagy nehezen megnyugodtunk. Az ágyon fekve néztem a mellettem fekvő fiút, aki a plafont stírölte.
-Nagyon hiányzol - szólalt meg még mindig a plafont bámulva
-Itt vagyok melletted
-Most. De hiányzol innen éjszakánként. Minden reggel úgy kelek fel, h mi lett volna ha...  Mert akkor nem lenne üres a helyed az ágyamban. Mert ez a te helyed - nézett most már a szemembe - És senki másé.
-Lou. Ne mondj ilyet. Kérlek.
-De igaz. És nem akarlak többet elveszíteni.
-Csak a múltat nem lehet kitörölni.
-Tudom. És tudom, h az én hibám volt, de Jen. Én még mindig szeretlek.
-Én is szeretlek Louis. De egyszer már megpróbáltuk és nem ment.
-Kérlek Jen. Most elképzelhetetlenül szánalmas lehetek.
-Nem vagy szánalmas - fogtam két kezem közé az arcát. - De most inkább aludjunk. Majd ha kijózanodtunk megbeszéljük. Rendben?
-Rendben. - adott egy puszit a homlokomra. Átfordultam a másik oldalamra. Átkarolta a derekamat és szorosan magához húzott. - Jó éjt, Hercegnőm ! - suttogta a fülembe
-Jó éjszakát Boo - mondtam, és a rég használt becenevektől kellemes emlékek törtek rám. Kiélveztem, h újra a közelében vagyok, h újra mellette fekszem,h egyáltalán újra itt van velem. Pár perc múlva már csak Lou egyenletes szuszogását hallottam a fülemben. Elmosolyodtam, aztán hagytam, h az álomvilág magával ragadjon.

~2. Emily

  Halihó !!! :)

hoztam egy új részt, ami nagyon rövid lett, úgyh mindjárt hozom a kövit is  :D remélem tetszik, amit írok, és nem fölöslegesen csinálom.... de mindegy, itt a rész, olvassátok :))

-Neked is szia Emily.-mondtam a telefonba. A válasz csak hangos, és ideges fújtatás volt. Soha nem értettem, miért aggódik ennyire értem. -Ó! Jut eszembe. Mit csinálsz ma este?

-Miért?

-Csak gondoltam átjöhetnél. Nem akarok horrort nézni, és ha te is itt lennél, akkor talán nem is kéne.

-Jó. Szívesen át megyek. 10 perc és ott vagyok.

-Köszönöm. - mondtam és leraktam a telefont. Hatalmas mosoly kíséretében visszafordultam a fiúkhoz

-Mi lenne, ha békén hagynánk Samarát, és kitalálnák, h mit csináljunk, ha Em ideért.

-Em ide jön? -pattant fel Niall

-Igen. Ide.

-Bassza meg BooBear kapcsold ki azt a szart és segíts összepakolni !!!

-Mi van ? - a fiúk csak értetlenűl néztek egymásra, majd mint akik tudtak valamit, egyszerre fordultak felém. Én csak legyintettem, és eltátogtam, h ”szerelmes belé”.

-Niall szerintem 10 perc alatt nem tudsz kitakarítani

-Dehogynem-nézett rám makacsul.Úgy döntöttem, inkább hagyom szenvedni, úgyhogy leültem a fiúk mellé a kanapéra, akik egyből kérdésekkel bombáztak.

-Ki ez a csaj? -Harry

-A koleszos szobatársam

-AZ a szobatársad ? -Louis

-Igen AZ.

-Komolyan ennyire belezúgott ? - Liam

-Hát, úgy tűnik.

-Megértem. Em tényleg szép lány. - Zayn

-Hát igen.- Mondatomat a csöngő hagyta félbe.

-Mondtam, h nem fog menni-kiabáltam vissza Niall-nak, miközben elmentem kinyitni az ajtót.

~1. A viszontlátás

Na sziasztok ! :D Akkor egyből itt van az első fejezet is :D remélem tetszik. Örülnék egy-két kommentnek, vagy valamilyen visszajelzésnek, h tetszik-e egyáltalán. Akkor nem is szövegelek tovább. tessék olvassátok :DD

                         Up up and away 
                      ill take you wiht me...


Ez a hang... Most komolyan. Mégis miért hallgatom ezt? Önkínzásból? Chö. Mindegy, hiszen alig 1 óra múlva úgy is újra találkozom Vele. Ha nekem kb. 2 héttel ezelőtt vki azt mondja, h: „ Hé, Jenny! Az egész augusztust a bátyáddal és a bandával fogod tölteni!” akkor a szemébe röhögök. De lám, most mégis itt ülök a repülőn, és arra várok, h a gép leszálljon Londonban. És végre megszólalt a hang, amire vártam:
-Kedves Utasaink! Kérjük kapcsolják be az öveiket, hamarosan megkezdjük a leszállást.
Végre. De nem. Vissza akarok menni Mullingar-be. Szeretem Londont, a sulim is itt van, de valahogy eddig soha nem neveztem ez a helyet otthonomnak. Mert otthon ott van, ahol az ember szerettei vannak. Oké, itt van az én lökött bátyám, Niall, legjobb barátom Zayn, itt van még Harry és Liam akikkel szintén jóban vagyok, meg Ő, de...
Mindegy. Itt vagyok, nem okozhatok csalódást anyuéknak. Ez a szó még ennyi év elteltével is furán hangzik a saját számból. Elegem lett a fiúk számaiból. Minek hallgassam? Ahogy a fiúkat ismerem, pár hét múlva úgyis könyörögni fogok, csak h ne kelljen a hangjukat hallanom. Zenét váltottam (Plain White T's – Hey There Delilah).
Egy kis idő után éreztem, amint a gép földet ért, majd lelassult és megállt. Furcsa érzés kerített hatalmába. Egyrészt elakartam futni, haza, messzire Londoltól, másrészt újra akartam látni a fiúkat. Hiányoztak. Mire észbe kaptam, szinte üres volt a gép, így hát remegő térdekkel indultam el. A bőröndömet hamar megszereztem, és mivel Niall-t többször is, nyomatékosan megkértem, h még véletlenül se jöjjenek ki, értem, mert semmi kedvem a rajongók hadától menekülni, kerestem 1 taxi-t. Fortuna mellém állt, ugyanis pont volt 1 üres. Gyorsan bepattantam, és bediktáltam a címet.
A taxi, kb. 30 perc út után megállt, egy világoskék ház előtt. Egy, a mi otthoni házunkhoz képest jóval nagyobb, hatalmas kertel. Kifizettem a taxit, és a bőröndömmel együtt elindultam a szokatlanul csendes hát felé.
A kapu nyitva volt, hát bementem rajta. Az ajtó előtt azonban megtorpantam. Megint mi ütött belém ? Komolyan beszartam attól, h egy teljes hónap keresztül kell 5 őrült fiúval élnem ? Nem. Itt nem az 5 fiú volt a gond. Csak 1. Kezdtem fázni, hát erőt vettem magamon, és becsöngettem. Semmi. 2 perc múlva még mindig semmi. Megint csöngettem, de ezúttal hosszabban. Na, jó, ráfeküdtem a csengőre, de hát mégis csak hideg volt kinn. És ekkor meghallottam egy álmos, ”Jólvan, megyek már!”-t.
-Az jó lesz, mert befagy a seggem.- mondtam.
-Hát, ha befagy a kloákád, akkor érdemes lenne ajtót nyitni neked.- hallottam egy olyan, hangot, amit talán ezer közül is felismerek.
-Zayn- ugrottam azonnal nyakába Bradford-i barátomnak- Áááá!! El sem hiszem! Úgy hiányoztál! - közben hallottam, amint kinyílik az ajtó a hátam mögött, és vki egy álmos ásítás közepette elég meglepődött hangot hallat.
-Te is hiányoztál Jen.
-Akkor, ha kiörülted magad Zayn iránt, engem is üdvözölhetnél !- halottam meg hőn szeretett bátyám hangját. Elengedtem legjobb barátomat, és Naill elé léptem, majd megöleltem. Közben hallottam, h vki mögöttem sugdolózik, és tudtam, h Zayn és Louis az (mivel Louist nem láttam Niall mögött Harryvel és Liammel), de nem akartam megfordulni, mivel akkor szembe kéne néznem Vele. Majd miután Harry és Liam is megkapták a nekik kijáró ölelést, amit külön kértek, nagy nehezen megfordultam. Legnagyobb meglepetésemre, nem volt ott se Zayn, se Louis, se a bőröndöm.
-Niall, húzd be a segged a kajával, mert éhes vagyok !!!
-Most ettél haver.
-Leszarom Liam, mert kajás lettem a hazaúton !!
Én csak mosolyogva beléptem a házba, követve bátyámat. Persze amint beléptünk, hirtelen mindenki még Liam(!!) is, rám dobták a pulcsijaikat, meg úgy mindent ami a kezükben volt, amolyan ”Hagy edződjön” nézéssel. Épp, mikor felocsúdtam a döbbenetből, és ledobni készültem a cuccokat a földre, h azzal se törődve, h még cipőben vagyok, bemenjek, és kedvesen, mint egy hatéves kislány, tudtukra agyam, h én nem azért jöttem, h fogasnak használjanak, amikor is vki megszólalt mellettem. Kellemes hangja magával ragadott.
-Segíthetek ? - nem tudtam felelni, a meglepetéstől, és valószínűleg láthatta, mert elvette tőlem a cuccokat és egyetlen laza mozdulattal a fiúk után hajította. Még mindig nem mozdultam, akkor sem amikor megfordult, és a kezét nyújtotta, mintha nem ismerne.
-Louis Tomlinson vagyok.-mutatkozott be. Megráztam a fejem, mintha ettől eltűnne az előttem álló srác, vagy vissza mennék az időben, vagy csak a gondolataim a helyükre kerülnének. Felnéztem a kezéről az arcára. Kár volt. Belevesztem a szemébe, és el is vesztem benne. Abban a gyönyörű, kék szempárban. Nem tudom, h mennyi ideig álltunk így, miközben ő még mindig a kezét nyújtotta felém, de egyszer csak valami nehezet érzetem a hátamon, és majdnem hanyatt estem. Erre persze, a csimpánzbébit játszó barátom azonnal leugrott a hátamról. Hátra fordultam.
-Hogy én, hogy tudtam, hogy te vagy az.- mondtam kedvesen.
-Na, hogy ha ár ennyire okos volt, Ms. Horan, megtisztelhetne azzal, h méltat válaszolni a kérdésemre, vagy kifáradni a konyhába, még mielőtt Mr. Malik, és Mr. Horan, megeszik az összes csirkét, amit magának hoztunk, attól eltekintve, hogy most kóstolták végig a Nando's egész étlapját. - erre elnevettem magam. -Kérdésére válaszolva Mr. Styles, éhes vagyok. - mentem bele a játékba. De fogalmam sem volt arról, h ezt kérdezte-e vagy sem. És ezt biztos Ő is észrevette, mert elég érdekesen nézett rám. Ekkor meghallottam a konyhából Louis hangját:
-Vadbarmok !! Niall !! Ez volt a kedven pólóm ! Te fogod kimosni ezt a trutyit belőle !! Amúgy ez csípős szósz ?
-Igen
-Akkor én is kérek. - siettem be a konyhába, és kikaptam a szöszi kezéből a kaját. Durcisan nézett rám, mint a kisgyerek, akitől elvették a nyalókát, de hát végül is ezt tettem. Liam időközben eltűnt a telefonjával, biztos Danielle-el beszél. Louis-t sem láttam. Most túlágosan nem érdekelt, h szép lassan elnéptelenedett a konyha.
Egyszer csak Zayn feje jelent meg az ajtóban:
-Mi a baj ?-kérdezte.
-Semmi- válaszoltam ösztönösen.
-Ja, én meg a húsvéti nyuszi vagyok, és elhiszem.-ült fel mellém a konyhapultra.
-Utálom, h ilyen jól ismersz-mondtam mosolyogva. Ekkor a Harry, befutott, odajött hozzám, rám nézett, és megállás nélkül azt hajtogatta, ”Nem én voltam, én mondtam, h hogy ne csinálják”. Láttam rajta, h mindjárt elröhögi magát.
-Mi van? -kérdeztem értetlenül, és Zayn re néztem, de az ő arcáról is azt olvastam, le hogy nem érti- Talán ha elmondanád azt, h mi az amit nem te tettél,akkor értenélek is. - ennyi kellett, Harryből ki tört a röhögés, mert megszólalt a zene a nappaliból, amitől elég hülye érzésem lett. Meg kellett néznem ezért legjobb barátommal, ott hagytuk a konyhában a röhögéstől földön fetrengő Hazza-t. A nappaliba lépve, nekem is röhögőgörcsöm lett. Naill, Louis és Liam (úgy tűnik rájött az 5 perc) mind az én bőröndömből előhalászott valamelyik fehérnemű szettemben divatbemutatót tartottak egymásnak.
Elég érdekesen festettek, ahogy a ruhájukra húzott piros, lila, és rózsaszín fehérneműkben feszítettek. -Fotózd.. fotózd le- makogtam a mellettem hasát fogó egyednek
-Mért... miért pont én ? - igen. Neki is nehezen ment a beszéd, miközben ilyen nagyon nevetett.
-Mert... mert én... most... nem bírom.. - erre nagy nehezen elővette a telefonját, és ellőtt pár képet. A három fiú nem zavartatta magát, röhögve, botladozva mentek. Menet közben a konyhából előkúszó Harry megtalálta a másik bőröndömben a magassarkú cipőimet. Erre az előbbi három, választott egyet-egyet, valahogy belegyömöszölték a lábukat a cipőkbe, és abban próbáltak menni. Mondanom sem kell, h nem sok sikerrel. Majd 10 perc röhögés után nagyjából lenyugodtunk.
-Oké, akkor mi lenne, ha visszaadnátok a cuccaimat, és elmondanátok, h hol fogok aludni.- ekkor minden szempár Louis-ra szegeződött. Kicsit se volt furcsa.
-Aludhatsz a szobámban, én meg átmegyek Harry-hez. -mondta.
-Mi?
 -Én vagyok az egyetlen, aki hajlandó kimenni a szobájából 1 teljes hónapra. De ha akarsz, akkor választhatsz Harry, aki pucéran alszik, Zayn, aki horkol -itt valami horkantást hallottam az említett személy irányából- Liam, akihez elég sűrűn jön Daniell éjszakára, vagy a bátyád közül, aki meg tudod, h milyen. -Oké. Rendben, megyek hozzád, de nem mész át Harry-hez. Te is ott maradsz. - most komolyan ezt akarom? Főleg, hogy tudom, Zayn nem horkol, csak hangosan szuszog, és ez engem egyáltalán nem zavar, sőt, szerintem ez tök aranyos.
-Ha ragaszkodsz hozzá
-Igen. Ragaszkodom.
-Akkor vigyük fel a cuccaidat. - és megfogta az egyik bőröndömet, amibe időközben visszakerültek a cuccaim. Felszaladt vele az emeletre, bevitte a szobájába, majd visszajött, felkapta a másikat is, azt is felvitte, majd hatalmas mosoly kiséretében leült Harry ölébe, és valamiről beszélgetni kezdtek, és biztos vicces volt, mert Liam röhögött rajtuk. Én csak hirtelen elkaptam Zayn kezét, és felvonszoltam magam után a szobába. Letérdeltem az egyik bőrönd elé, majd elővettem belőle egy pólót, és a kezébe adtam
-Add oda neki.
-Ez nem az a...
-De. Az. És arra kérlek, hogy add oda neki.
-Én aztán nem !-és vissza adta- Add oda neki te !
-Légyszi. Én nem tudom megtenni. És nem erre valók a barátok ?
-De. De a legjobb barátod meg arra van, hogy azt tegye, ami neked a legjobb. És most ezt teszem. Úgyhogy TE leszel az, aki vissza adja neki a pólóját. - még mondtam volna valamit, de Liam bejött.
-Srácok a fiúk kérdezik, hogy jöttök-e filmet nézni ?
-Igen megyünk- mondtam, és visszadobtam a pólót a bőröndbe. - Na, mit nézünk? -kérdeztem, mikor leértem.
-A kör-t
-Ne már. Most komolyan ezt akarjátok, csinálni?
-Még mindig félsz a horror filmeken igaz ?- kérdezte Louis. Szerencsére nem kellett válaszolnom, mert megcsörrent a telefonom
-JENYYY!!!! AZT MONDTAD, FELHÍVSZ, HA MEGÉRKEZTÉL!! TUDOD TE, HOGY ÉN HOGY AGGÓDTAM ÉRTED ????
-Neked is szia Emily.

~ Halihóó mindenkinek :)))

Hali :D most kezdtem ezt a blogot, úgyh itt egy kis bevezető :DD remélem tetszeni fog: Jennyfer Horan egy átlagos 17 éves lány, annyi különbséggel, h a bátyja és a legjobb barátja a híres banda, a One Direction tagjai. Onnantól kezdve, h a számára addig két legfontosabb ember jelentkezik az X-Fackorba, az élete más irányba fordul.