Úúúúúúúúúúram atyám, de rég volt rész !!! Nagyon sajnálom!! Tudnék mondani kifogásokat, de inkább nem fecsegek itt fölöslegesen, meg különben is... Nincs kifogás, bűnös vagyok... na mindegy, remélem tetszik :))
.::Harry::.
-Hogy én mekkora egy utolsó szemét vagyok. Egy seggfej. Egy balfasz. Újra itt van, én meg elszarom a lehetőséget. Ráadásul még Eleanorral is szakítottunk, szóval elvileg szabad a pálya, erre letámadom ezzel a baromsággal. Hogyan lehetek ekkora gyökér, h így megbántom? - szidta magát azóta, h becsukódott az ajtó.
-Ettől nem lesz jobb.
-De tudod mi a legrosszabb? - folytatta, mintha meg sem szólaltam volna - Hogy igaza volt.
-Louis! - csattantam fel. Elegem volt. Miért nem képes meghallatni engem? Még segíteni akarok neki, erre levegőnek néz. Egy év alatt folyamatosan ott bujkált a fejemben, h szereti. Ha nem lenne ilyen fontos nekem ez a répaimádó barom, Jenny már rég a barátnőm lehetne. De nem, én jó fej vagyok, és most ott vagyok, ahol két éve. Próbálom őket összehozni. Gratulálok Harry, ügyes vagy....
-Mi van?
-Hagyd már abba! Ha helyre akarod hozni, akkor kivonszolod azt a formás segged ebből a rohadt szobából, és beszélsz vele!
-Ja, mert ezek után még biztos szóba áll velem.
-Leszarom, h szóba áll veled, vagy nem. Akkor lesmárolod, vagy mit tudom én! Egyszer már sikerült, most is fog! Menj már! - mondtam kicsit idegesen, és végszóra Niall Liam és Zayn rontott be a szobába.
-Mi a francot csináltatok vele, h csak úgy elrohant? - kezdte Niall
-Mi van? És nem jutott volna eszetekbe utána menni? - kezdett kétségbe esni Louis
-De, csak h mire kiértünk, eltűnt! - oké. Zayn is ideges, ez így tök jó.
-Ha valami baja esik...
-Nem esik semmi baja Louis! - vágtam határozottan a szavába - És most szépen felhívjuk. - nyúltam a telefonomért.
- Fölösleges. A telefonja csak dísznek van. - mondta Zayn szarkasztikusan
-Jó, akkor megkeressük.
-Tök jó ötlet zsenikém! És mégis hol keressük? - komolyan mondom, Niallnak megárt, h van egy húga.
-Nem tudom. Barátnőknél?
-Nem hiszem. Jenny nem igazán szereti kibeszélni a bajait. Olyan mint Niall. - irigylem Liamet. Hogy tud még ilyenkor is ilyen nyugodt lenni?
-Akkor a környéken nézünk szét.
-Rendben. De valaki maradjon, hátha hazajön.
-Maradjon Louis.
-Mi van? Miért én? Nem! Nem fogok karba tett kézzel ülni itthon, és várni, hátha hazajön!
-Jól van, azért nem kell leharapni a fejem. Csak gondoltam azért maradhatnál te, mert most nem tudsz normálisan gondolkodni, és még a végén elütteted magad egy autóval. - magyarázkodtam
-Nem fogom.
-Hát jó, én csak téged féltelek.
-Nem kell félteni. Tudok vigyázni magamra.
-Ne hogy össze vesszetek! Majd én maradok. - mondta Liam.
-Jó, akkor mindenkinél legyen telefon, h tudjuk egymást értesíteni, ha valami van. - mondtam, majd mind egy emberként indultunk le a lépcsőn.
-Fiúk! Nem akartok előtte átöltözni? - világított rá Liam, arra, h még mindig fürdőgatyában vagyunk.
Mind besprinteltünk a szobáinkba, majd két perc múlva már a sötétedő utcára léptünk ki.
.::Jenny::.
Nem tudom mennyi ideje ülhettem azon a padon, de mikor már nem bírtam tovább, elővettem a cigimet. Rossz szokás, tudom.
- Azt hittem, leszoktál. - szólalt meg valaki hirtelen mellettem, mire ilyedten kaptam oda a fejem és egy aggódó arcal találtam szembe magam.
-Nem volt senki, aki támogatott volna, szóval feladtam a próbálkozást.
-Nem hagytad, h rajta kívül bárki támogasson. Pedig én próbáltam. -ült fel mellém.
-Mit csinálsz itt?
-Megkerestelek.
-Honnan tudtad, h itt vagyok?
-Nem tudtam. Mondjuk úgy, h a szívem súgta. Na jó, ez hülyén hangzott.
-Szerintem is - mosolyodtam el.
-Figyelj, amit Louis mondott...
- Nem érdekel - szívtam bele a cigimbe
-Legalább ne előttem tedd tönkre magad.
-Zaynnek is ezt mondod? Vagy én vmi különleges személy vagyok, akiért mindenki felelősséget vállal. Komolyan mondom, mintha én lennék a királynő, ti meg a testőrségem.
- Ne csináld ezt. Csak aggódunk érted. Miért baj ez?
-Nem baj. Csak nem tudom, h miért érdemlem ezt.
-Mert csak. Gyere menjünk haza.
-Nem akarok.
-De megfogsz fázni.
- Nem baj. "Haza" akkor sem megyek.
-Akkor megyünk máshova oké?
-Oké.
-Na gyere - állt fel, és húzott fel a padról. - Ezt pedig - vette ki a cigimet a kezemből - halálra ítélem- dobta le a földre, és taposott rá, egy elégedett vigyorral.
-Utállak
-Tudom h szeretsz. Na gyere, öööö... - nézett körbe - arra. Viszont, addig felhívom a fiúkat, h mi a helyzet.
Hagytam, had telefonáljon, úgyh egy kicsit lemaradtam. Fogalmam sincs, h csinálta, de vagy 10 perce megállás nélkül magyarázott. amikor egy kocsma mellett mentünk el, két tök részeg csávó ugrott elém az ajtóból.
-Hahóó, szépségem. - vigyorgott az egyik, és megcsapott az erős alkohol szag, amitől rosszul lettem. "Gyerünk Harry tedd le a telefont. Tedd le a telefont, és fordulj meg!" Ki akartam kerülni őket, de az egyik elkapta a karomat, és magához húzott. Oké, meg ijedtem.
-Hová sietsz édesem? Nem akarunk bántani - vigyorgott. "könyörgöm, csukd már be a szádat, büdös vagy"
Akkor lett igazán végem, amikor meg akart csókolni.
-Harry!- sikítottam, mire a másik felröhögött. Ez után már csak arra eszméltem fel, h a csávó elengedi a kezem, de közben meglökött, ennek hatására majdnem hanyatt estem, ha nem ütközök Harry mellkasának, aki konkrétan remegett. Valószínűleg a dühtől. Bár nem tudom. Szembe fordultam vele, és fejem belefúrtam a mellkasába.
-Jól vagy?
-Nem. Miért talál ma meg minden idióta?
-Nem tudom - válaszolta, és még erősebben szorított magához. - Gyere mindjárt ott vagyunk.
Elindultunk, de kábé úgy 5 lépés után megálltunk, lehajolt és felvett a vmit a földről. A telefonját. A törött telefonján.
Egy 5 perc séta után, megálltunk egy nagy, fehér ház előtt.
-Oké. Most érezd megtisztelve magad, ugyanis anyun és Gemmán kívűl, még egy nő sem tette be a lábát ebbe a lakásba. Már ha a takarító nőnek számít, bár szerintem valahol a két nem között foglal helyet.
-Te hülye vagy - nevettem el magam
-Végre! - kiáltott fel, mire én furán néztem - Végre nevetsz. - mosolygott rám kedvesen
-Szóval, most önkívületi állapotban kéne sikongatnom, h a nagy, és hihetetlen, és fenomenális Harry Styles házába fogok belépni, ahová, ha úgy vesszük, nő még nem tette be a lábát. Igaz?
-Legalább egy kicsit lehetnél boldogabb.
-Boldog vagyok. Egy éjszaka Harry Stylesal, amit nem egy hotelban töltünk, hanem a saját lakásán. Ez boldogsággal tölt el.
-Jól van, gúnyolódj csak - nyitotta ki az ajtót, és léptünk be a házba. - Csinálok neked teát. Te addig fedezd fel a házat.
-Oké- léptem beljebb. Egy kisebb folyosó után egy hatalmas krémszínű nappaliba értem.
-Tetszik? - lépett mögém
-Igen. - fordultam meg
-Tessék. Idd meg. - adta a kezembe a bögrét.
- Köszönöm. - kortyoltam bele - Finom.
-Örülök. Nem vagy éhes?
-De kicsit.
-Az király, mert én éhen veszek. Rendelek pizzát.
-Ilyenkor?
-Jogos. Akkor csinálok vmit.
-Te?
-Nem, a Mikulás. Még szép, h én. Miért, netán bajod van vele?
-Nem, nincs, csak meglepődtem.
Amíg ő ügyeskedett a rántottával, én megittam a teámat, majd megvacsoráztunk. Miután elmosogattunk, vagyis inkább én mosogattam, ő meg a lábamat stírölte, de mindegy, felmentünk az emeletre.
-Kaphatok egy törölközőt, meg vmit amiben alhatok?
-Persze. De elfelejtettem szólni, h csak egy ágy van. - mondta miközben kivett egy inget a szekrényből - Ez jó?
-Tökéletes. De miért is csak egy ágy van?
-Három szoba van a lakásban. Egyik az én szobám. másik a játék terem, és a harmadik pedig egy moziterem. - magyarázta, miközben a törölközőt kereste.
-Minek neked moziterem?
-Mert. Úgy sokkal romantikusabb filmet nézni. - mondta miközben diadalittasan kezembe adta a törölközőt.
-Ha te mondod. Köszönöm. - vettem el.
-Gyere megmutatom a fürdőt. - kimentünk a szobából és bementünk egy másik ajtón.
-Most már értem miért van összesen 4 szoba. Minek ekkora fürdő? - néztem körbe a hatalmas szobában.
-Mert miért ne? - állt az ajtóban, az ajtófélfának támaszkodva, és engem nézett.
-Nem akarsz kimenni?
-Eltaláltad.
-Megszeretnék fürdeni.
-Tudom - mosolygott perverz módon (ez miez a mondat?? xDD - szerk. megj.)
-Hülye - toltam ki az ajtón, majd a biztonság kedvéért kulcsra zártam, ami jól jött, mert amikor megnyitottam a víz csapot, megpróbált bejönni.
Miután végeztem felöltöztem, és kimentem. Ledobtam az egyik fotelba a cuccaimat, és leültem az ágyra Harry mellé, aki az összetört telefonját vizsgálgatta.
-Sajnálom - mutattam a telefonra.
-Á, nem gáz - legyintett - viszont kárpótlásul eljössz velem venni egy másikat.
-Alap - nevettem fel - na, mész fürdeni?
-Aha - állt fel az ágyról, és át ment a fürdőbe.
Elővettem a cigimet és oda sétáltam az ablakhoz. Most tűnt csak fel, h Liam előrejelzése beigazolódott, és tényleg esik. Kinyitottam az ablakot, és amennyire tudtam, anélkül, h eláztam volna, kihajoltam az ablakon, és rágyújtottam.
Már a második szál cigimet szívtam, amikor Hazza váratlanul megszólalt mögöttem.
-Csodás lenne a kilátás, ha nem épp magadat tennéd tönkre közben.
-Nem tehetek róla, h az inged csak a combom közepéig ér - fordultam meg - Neked még senki nem mondta, h vidd be magaddal a ruhádat a fürdőbe? - kérdeztem arra utalva, h mint most is, egy szál törölközőben jött ki a fürdőből.
-De mondták már páran. De nekem így kényelmes. Amúgy meg pont megfelelő hosszú az az ing.
-Perverz.
-Cigis
-Nem is! Amióta hozzátok jöttem, nem is cigiztem mostanáig.
-Tegnap jöttél - nevetett. Oké, mikor került ilyen közel? Túl közel....
Ahogy ezen gondolkodtam, dörgött egy hatalmasat, mire ijedten ugrottam a nyakába.
-Gyáva nyuszi - nevetett még jobban.
-Nem is. - engedtem el.
-Nincs rajtad melltartó.
-Nem mondod hülye gyerek, alváshoz nem hordok.
-Azt vágom, csak h az előbbi akciódnak köszönhetően vizes lett rajtad az ing - jelent meg egy perverz vigyor a képén, mire magam elé kaptam a kezem - Nyugi - hajolt közel az arcomhoz, és suttogott bele e fülembe - Láttalak már ennél kevesebb ruhában is
-Tudom, de most nem ez a célom - suttogtam vissza, mire csalódottan el húzta a fejét.
-Kár.
-Öltözz fel. - mosolyogtam rá, még ő elment a szekrényéhez ruháért, én megfordultam, h becsukjam az ablakot, és hirtelen ért a felismerés.
-Nem is vizes! Te átvágtál! - fordultam felé.
-Hogy bevetted már - röhögött
-Nem vicces - csuktam be végre az ablakot. Mikor visszafordultam, elkapott a röhögő görcs. - Te meg mi a szart csinálsz? - kérdeztem röhögve
-Belerúgtam a küszöbbe. De ne röhögj már, szerintem eltörtem az ujjam. Lábujjat gipszelnek? - hagyta abba a féllábon ugrálást egy pillanatra, amíg gondolkozó fejet vágva rám nézett, miközben én még jobban röhögtem.
-De nem! Komolyan. Nézd meg!
-Már megbocsáss, de nincs kedvem, a medvetalp méretű patádon nézegetni a lábujjad, h eltört-e, vagy sem. Amúgy meg, szerintem nem gipszelnek lábujjat - nevettem el magam megint, és elterültem a mellettem lévő ágyon. Harry kihasználva az alkalmat, elfelejtve "törött" lábujját, rám vetette magát, és nekiállt csikizni.
-Neeeee! Hagyj békén! - sikítottam
-Neeeem! Most visszakapod, h kiröhögtél - hallatott egy gonosz kacajt, majd mit sem törődve szenvedésemmel, tovább csikizett. Szerencsémre 10 perc múlva abba hagyta, és mellém huppant.
-Köszönöm - lihegtem. A kapálódástól teljesen kimelegedtem, és biztos voltam benne, h e fejem tiszta vörös lett a sikítozástól.
-Mondtam már, h milyen vicces a fejed, amikor így szenvedsz, mert vki csikiz? - fordította felém a fejét
-Aki rendszerint te vagy - néztem rá én is
-Nem baj az.
-Neked. - morogtam és feljebb másztam az ágyon, h a fejem a párnán legyen, és bebújtam a takaró alá. Harry követte a példámat, miközben próbáltam nem figyelni arra, h odakint dörög és villámlik.
-Mi baja van velem? - szólaltam meg, úgy 10 perc múlva, és reméltem, h még nem alszik.
-Az, h szeret téged. - szólalt meg álmosan.
-Ezért viselkedik így? Ennek nincs semmi értelme.
-Mióta keresel értelmet azokban, amit Lou mond, vagy tesz?
-Nem tudom. - mondtam, amikor hirtelen egy hatalmasat villámlott, rögtön utána pedig meg is jött a hangja, amitől ijedten húztam a fejemre a takarómat
-Gyere ide te gyáva nyuszi.- húzta le a fejemről a takarót, és ölelt át, én meg készségesen bújtam védelmet jelentő erős karjaiba, és fúrtam bele a fejemet mellkasába. Olyan jó illata van.... NEM! Ezt most fejezd be!
-Szeretlek. - halottam meg suttogását, pár perc múlva, már szinte álmomban.....
.::Louis::.
-Mond.
-Miattam nem akar hazajönni ugye? - szóltam bele köszönés nélkül a telefonba.
-Sajnálom..
-Ugyan, végül is csak otthonról üldöztem el. Hogy lehettem ekkora gyökér?
-Nyugi Louis holnap hazamegyünk, és megbeszélitek. - próbált megnyugtatni. Ami nem igazán jött be, mivel a lány, akit szeretek, szó szerint elmenekült otthonról, miattam.
-Mindegy. Most inkább szeretnék egy kicsit egyedül lenni.
-Jó, de ha bármi hülyeséget csinálsz, esküszöm, h kinyírlak.
-Oké. - mosolyodtam el - Szia Hazz.
-Szia Lou. - köszönt el ő is, majd a telefonomat zsebre vágva lépkedtem tovább a sötét utcán.
-Megjöttem! - kiáltottam, amikor visszaértem a házhoz, és beléptem az ajtón.
-Szia Louis! - hallottam bentről Liam hangját.
-Többiek? - ültem le mellé a kanapéra.
-Még nem jöttek meg.
-Sajnálom - szólaltam meg egy kis idő után - Az én hibám.
-Nem a te hibád. Nem tettél semmit.
-De. Megbántottam. Elüldöztem itthonról.
-Mit csiná...... - kezdte Liam, de Niall nem hagyta, h befejezze, idegesen rontott be a házba
-Miért nem akar hazajönni?
-Niall! Várj már meg! - rohant utána Zayn
-Vagy miért nem veszi fel a telefonját? Vagy miért nem mond el nekem mostanában, ha valami baja van? - ült le a fotelba és nézett ránk elkeseredetten - Régen mindent elmondott. Még akkor is, amikor nem is ismert. Egyáltalán, és az egész életét elmesélte. Nem értem. Mi változott?
-Niall, mi az, h egyáltalán nem ismert? - kérdezett rá Liam
-Az, h nem ismert.
-Ennek semmi értelme.
-De, van, mert anyuék örökbe fogadták.
-Niall... - szólalt meg Zayn.
-Basszus. Fiúk, ti ezt nem tudjátok - nézett ránk.
-Örökbe fogadták? - visszhangoztam a szavait.
-Igen, de erről nem szeret beszélni. Kérlek Louis.
-Nyugi. Nem mondom el senkinek.
-Köszönöm.
-Nincs mit. Én, most az hiszem...
-Nem mész sehova. - szólt közbe Liam - Elmondod, amit elkezdtél.
-Azt, mondtam neki, h.... - kezdtem megint, de Liam telefonja beleszólt. Idegesen vette elő.
-Paul. Kihangosítsam? - kérdezte, mi meg válaszul bólintottunk. - Szia - szólt bele - Mond, de ha lehet, akkor gyorsan.
-Oké, akkor gyors leszek. Megvannak a jegyek, holnapután este indultok Los Angeles-be, mind a heten. Mindent elintéztem, ha minden jól megy, nem lesz semmi dolgotok 2 hétig, csak a hasatokat süttetni. Viszont, holnap lesz pár interjútok. Úgyhogy holnap találkozunk, addig szia.
-Szia Paul - köszöntünk vissza neki egyszerre, Liam meg kinyomta.
-Mondhatod - fordult felém.
-Azt mondtam neki, h amióta itt van, minden körülötte forog, és h miatta szakított velem Elle,...
-Szakítottatok? - nézett nagy szemekkel Zayn
-Igen, de most nem ez a lényeg. Ő meg azt mondta, h szerinte meg azért, mert elege lett abból h kihasználom, és h nem akar zavarni, ezért elmegy.
-Ha lehetne kérni, akkor holnap amikor hazajön, beszéljétek meg, h az a két hét LA-ben jól teljen, oké?
-Igen. De most inkább felmegyek. - álltam fel, és körbenéztem, de meg akadt valamin a szemem. - Jó éj fiúk. - köszöntem, és menet közben felkaptam a még kora este a kanapéra ledobott pólót.
-Jó éjt Louis!- szóltak utánam. A lépcsőn felérve bementem a szobámba és elterültem az ágyamon, és magamhoz szorítottam a pólót.
Mosolyogva, és egyszerre szomorúan nyugtáztam, h olyan illata van, mint neki.
"... - Haver döntsd már el. - nyaggatott Brandon.
-Héé! Ha segítenétek dönteni, akkor már rég nem itt állnánk és tartanánk fel a sort. - mutattam a mögöttünk lévő sorra, ami egyre nagyobb lett csak az elmúlt 2 perben.
-Te nem vagy normális - röhögött Stan, majd az eladó csaj felé fordult - Egy eper és egy vanília lesz.
-Na végre - mosolyodik el Jessy és kiszedi (vagy nem tudom, h h kell ezt mondani) a fagyimat. És a nevét nem onnan tudom, h leolvastam a névtáblájáról, hanem onnan, h az osztálytársunk - Tessék Louis
-Kösz - fizetem ki a fagyimat, majd a többi ember legnagyobb örömére, kiállunk a sor elejéről, így ők is választhatnak maguknak a hideg csodából. A mozi felé vettük az utunkat, hiszen a film, amire jegyet váltottunk, nem sokára kezdődik. Épp magamat adtam és hátra felé sétálva hülyéskedtem, amikor a fiúk elkiáltották magukat, h "VIGYÁZZ!", mire hirtelen megfordultam, de így is nekimentem valakinek. Egy lánynak. Egy nagyon szép lánynak. Az "ütközés" következtében a fagyim,és a kezében lévő kávé mind a pulcsijára, pólójára, és a kezében lévő kabátjára borult.
- Jaj! Ne haragudj, nem direkt volt - szabadkoztam. A lány nem tűnt idegesnek, vagy mérgesnek, csak meglepődöttnek. Felnézett rám. Istenem, de szép szeme van! NEM! Állj le Tomlinson! Ő csak nézett rám, majd kitört belőle a nevetés.
-Mi az? - mosolyodtam el.
-Semmi, csak látnod kellett volna magadat. - olyan furcsa akcentusa van. mintha, ír lenne, de valahogy mégsem.
-Hogy te mekkora szerencsétlen vagy tesó- veregetett hátba Matt. Mind hárman röhögtek. Kedvesek.
-Kösz. Én is szeretlek.
-Tudom én azt. - mosolygott önelégülten
-Ami a pólódat illeti... - fordultam ismét a lány felé, aki még mindig mosolygott.
-Nem érdekes. Megkeresem a barátnőmet, és megyünk. Viszont, jössz nekem egy kávéval.
-Oké. Te meg egy fagyival. - mondtam tök komlyan.
-Aha, persze. Te jöttél nekem.
-Honnan veszed?
-Onnan, h én egy helyben álltam.
-És ezt bizonyítani is tudod?
-De... de te...
-Hagyd már Louis - röhögött még mindig Stan
-Starbuks? - kérdeztem mosolyogva, ő meg pár másodpercig még értetlenül nézett, majd amikor leesett neki, h csak hülyéskedtem, elmosolydott, és bólintott.
-Igen.
-Akkor gyere - indultam el az említett hely felé.......,,
Kopogtak az ajtómon.
-Gyere - mondtam erőtlenül.
-Niall kérdezi, h kérsz-e pizzát, és ha igen, akkor milyet?
-Nem.
-Hát jó. - mondta, majd ajtócsapódás helyett azt éreztem, h besüpped mellettem az ágy - Attól, h itt fekszel, beletemeted a fejed abba a pólóba, mert olyan szaga van, mint neki, nem lesz jobb.
-Illat Zayn. Neki illata van. - néztem rá - És tudom. - hajtottam vissza a fejem
-Látom nem tudok rajtad segíteni - állt fel és kisétált a szobából, otthagyva engem egyedül a gondolataimmal. Ismét.
"..... -Egy csokis kávét kérek elvitelre. - mondtam az eladó srácnak.
-Máris. - ment el megcsinálni a kávét.
-Szóval... összegezzük. Írországban élsz, és Londonba jársz suliba.
-Igen, és a koleszos szobatársammal jöttem meglátogatni a szüleit.
-És a barátnődel elhagytátok egymást.
-Ja, így is fogalmazhatunk. Meglátta a pasiját, és csak úgy elrohant, a telefonját meg kikapcsolta, úgyhogy nem nagyon sikerül utolérnem. És akkor is azzal próbálkoztam, amikor nekem jöttél.
-Már elnézést, de ha nem lennél ilyen pici, akkor láttalak volna.
-Milyen pici? Épp, hogy egy fejjel magasabb vagy nálam. - ütött bele a vállamba.
-Aú! Amilyen pici, olyan erős. - dörzsölgettem a fájó testrészem
-Tessék. - szólt közbe a pincérsrác, és a kezembe adta a kért italt, amit én tovább passzoltam Jennynek - időközben megtudtam a nevét - és kifizettem. Amikor kimentünk a kávézóból, megszólalt.
-Köszönöm.
-A kávét? Ez a legkevesebb azután, h tönkre tettem a pólódat. - legyintettem.
-Igazad van - bólogatott. - Megpróbálom még egyszer felhívni Emilyt. - vette e lő a telefonját. Én csak néztem, ahogy előveszi a készüléket, nyomkodja, majd a füléhez emeli.
-Még mindig ki van kapcsolva.
-Tudod, h hol lakik?
-Nem - rázta a fejét
-Akkor gyere hozzánk. - vetettem fel hirtelen támadt ötletemet, mire csak hitetlenkedve nézett rám - Adok egy másik pólót, és kitalálunk valamit.
-Ez nagyon kedves tőled, de nem is ismerjük egymást, Louis.
-Akkor majd megismerjük. Kérlek. Úgy sincs hova menned.
Egy ideig csak tanácstalanul nézett rám.
-Jó, legyen - egyezett bele végül, nekem meg egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.
-Akkor gyere, szóljunk a srácoknak, h nélkülem kell megnézniük a filmet. Gyere. - indultam a mozi felé, majd amikor odaértük, a három jómadár már ott várt, és egyből letámadtak.
-Végere már, azt hittük, h elraboltak titeket az ufók - röhögtek.
-Szép is lenne. Bár, abban nem vagyok biztos, h Bradet nem azok hagyták el. - gondolkodtam hangosan, amin Jenny felnevetett. Olyan aranyosan nevet. "Hagyd abba! Hagyd abba! Hagyd abba!"
-Na várj csak Tommo ezt még visszakapod. - röhögött Brandon
-Kíváncsian várom. Viszont ma nem tudom visszakapni, ugyanis most hazamegyek Jennyvel. - vetettem át a kezemet a vállán.
-Az tök jó, de beszélhetnénk négy szem közt? - kérdezte Stan
-Khm - kezdtek krákogni a többiek
-Bocs. Nyolc sem közt?
-Persze. Bocsi egy pillanat - fordúltam a mellettem álló lány felé.
-Nyugodtan - válaszolt, miközben a fiúk már szószerint elrángattak onnan.
-Te teljesen meghibbantál? - kérdezték egyszerre.
-Ezt hogy csináltátok?
-Az mindegy. Ha Hanna ezt megtudja, jelenetet fog rendezni.
-Dehogy fog. Ha meg még is, elmagyarázom neki, h nem történt semmi.
-Mert nem is fog mi?
-Nem.
-Louis. Ez a csaj jó fej, laza, vicces, és nem utolsó sorba egy bombázó - Matt
-Még ha az utolsót el is vesszük akkor is az eseted - Stan
-És valld be, h tetszik - Brandon
-Jó, oké, de nekem ott van Hanna.
-Ez most komoly? Mióta is akarsz vele szakítani?
-Neked nem kezdődik még a film?
-Ilyen könnyen nem rázol le minket. Holnap szépen mindent elmondasz. - mondta Stan, miközben elindultak a moziterem felé, én meg a másik irányba.
-Rendben te pletykás vénasszony. - nevettem - Mehetünk? - kérdeztem Jennyt, amikor odaértem hozzá.
-Tőlem aztán. - mosolygott.
-Amíg hazaérünk mesélj magadról vmit - kértem
-Oké, ö...... 1994. október 24.-én születtem. Van két bátyám, Niall és Greg. Tudok dobolni, zongorázni, és NIall most tanít gitározni. Szeretem az állatokat, viszon, gyűlölöm a bogarakat. És félek is tőlük. De olyan szinten, h egy katicától, vagy egy pillangótól is. Szeretem a gyerekeket. Szeretek sportolni. Imádok táncolni, és ugye az már megvan, h egy táncsuliba járok Londonba. Asszem ennyi. - nézett rám - Te jössz.
-Oké. '91. december 24.-én születtem, van négy húgom. A legidősebb Lottie, majd Felicite, végül az ikrek, Daisy és Phibie. Félek a galamboktól. Szeretek énekelni, és tudok zongorázni. - itt megálltam egy kicsit gondolkodni, ő pedig érdeklődve figyelt - Ez így nagyon szar. Inkább játszunk kérdezz-felelek-et.
-Ne már, h ilyen nehéz összeszedni magadról pár dolgot - nevetett - Oké, kérdezz.
-Tornacipő, vagy magassarkú?
-Tornacipő. Kedvenc kaja?
-Sajtos makaróni.
-Nekem is.
-Mit utálsz egy fiúban?
-Talán, ha túl nyomulós. És te egy lányban?
-Ha hisztis. Kedvenc film?
-Nem tudom. Mindenféle filmet megnézek.
-Szóval nincs konkrét kedvenced? - mosolyogtam.
-Nem nincs - mosolygott vissza.....,,
