~3. Az üvegezés és az éjszaka

Hihihi:D
mondtam. Itt a 3. fejezet :D Jó olvasást !

-Mondtam, h nem fog menni-kiabáltam vissza Niall-nak, miközben elmentem kinyitni az ajtót.

-Jenyyyy !! - ugrott a nyakamba a barátnőm
-Szia Em ! Hiányoztál ! - mondtam, miközben próbáltam lefejteni magamról - Emily megfolytassz ! Nem kapok levegőt !
- Jajj ! Bocsi - engedett el
- Na gyere bemutatlak a fiúknak - húztam magam után a nappaliba
- Fiúk ! Ő itt Emily. Zaynt, Niallt és Louist már ismered, szóval a göndörke Harry és kizárásos alapon pedig Liam
-Szia Emily - köszönt Liam és fölállt, h kezet fogjon a lánnyal - Liam Payne
-Emily Eavens
-Harry Styls - vette át a helyet Harry, és kezet csókolt Emilynek, mire a lány picit elpirult, Niall pedig ölni tudott volna a vézésével.
- Kitaláltam mit játszunk.- szólalt meg Louis.
-És mit? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Felelsz v Mersz?-ezzünk.
-Oké. De akkor valaki keressen üveget. Harry drágám? - fordultam az említett felé
-Jó - mondta megadóan - de te is jössz - ragadott karon
-Mi? Nem! - próbáltam tiltakozni
-De hogy nem - húzott tovább
-Aztán ne rosszalkodjatok - szólt utánunk egy sunyi Zayn. Erre egy pillanatra lefagytunk Harryvel. Lesújtó pillantással jutalmaztuk ezt a beszólást, majd továbbmentünk a konyhába. Még elcsíptem Zayn hangját, amint próbál bocsánatot kérni valakitől, majd Louis "Tök mindegy"-ét, és h valaki felmegy a lépcsőn.
-És hol vannak az üvegek? - fordultam Harry felé
-Valahol abban v abban a szekrényben - mutatott rá két szekrényre.
-Na akkor hajrá. Lou morcos lesz, ha nem sietünk.
-Az biztos. Akkor tiéd az a szekrény - mutatott az egyikre.
-Rendben - mondtam és elindultam a szekrény felé, de megfogta a csuklómat és visszafordított maga felé.
-Zayn tud róla igaz? - kérdezte
-Igen, tud. De most inkább keressünk egy üveget.
-Rendben - engedett el. Csönben kerestük az üveget, majd egyszercsak megszólalt.
-Tudod miután elmentél Lou nagyon ki volt.
-Én... sajnálom, de... így jobb volt neki.
-Jobb? Jen, te nem láttad, h miket csinált, h hogyan viselkedett.
-Na jó! Ti mondtátok, h ez lenne a legjobb.És Te voltál a leghangosabb, szóval kuss.
-Még mindig szeret téged. És te is szereted. Nem lehetne, h ...
-Nem. Megvan az üveg. Menjünk vissza - mondtam és elindultam vissza a nappalibe.
-Végre már. Mi tartott eddig? - kérdezte Em
-Nem találtuk az üveget- mutattam fel a kezemben tartott darabot - Hol van Lou? - néztem a hiányos társaságra
-Hát... azt mondta, h nincs kedve játszani és felment.
-Na nem. Ha már megkerestette velem az üveget, ő is játszik. Megyek megnézem - mondtam és indultam az emelet felé.
-Inkább én -kapta el a kezem Harry.
-Nem Harry. Most az egyszer nem az lesz, amit te szeretnél. És mi lenne, ha inkább a saját életeddel foglalkoznál? - rántottam ki a kezem keze közül, és folytattam utam tovább az emeletre.
Az ajtó előtt megtorpantam, de bekopogtam.
-Nem vagyok itt. Hagyj békén - jött a válasz az ajtó túloldaláról.
-Még én is? - nyitottam ki annyira sz ajtót, h be tudjam dugni a fejem.
-Nem. Te gyere csak.- mondta majd egy pillanatra felnézett a laptopjából, majd folytatta az előbbi tevékenységét. Beléptem a szobába, majd pár pillanatig csak álltam, de amikor elmosolyodott, oda sétáltam az ágyához és leültem mellé.
-Mit csinálsz? - kérdeztem
-A közös képeinket nézegetem - nézett rám.
-Én is szoktam - szegeztem a tekintetem a képernyőre, amin épp partyszemcsiben pózoltunk.- Mi a baj? - fordultam immár a fiú felé.
-Csak... semmi. Nem érdekes.
-Lou - raktam a kezem a vállára. - Tudod, h nekem bármit elmondhatsz. És ha valami így letört, akkor az igenis érdekes.
-Jó - mondta megadóan - Csak Zayn beszólása, h ne rosszalkodjatok, és ismerem Harryt, jobban mint a tenyeremet, és....
-Jaj Lou -öleltem meg. Majdnem egy éve először. Újra éreztem illatát, amit annyira szeretek, és ami már annyira hiányzott.
-De tudom, már rég nem vagyunk együtt, de akkor is szarul esett.
-Louis. Figyelj, Harry csak egy barátom. És nekem is szarul esett volna fordított helyzetben.
-Tényleg? - kérdezte meglepetten
-Igen - mondtam és éreztem, h elpirulok. - De most menjünk le, mert a fiúknak még a végén beindul a mocskos fantáziájuk., meg Zayn is szarul érzi magát a beszólása miatt. Plusz, ki találtad, h felelsz v merszezzünk - engedtem el.
-Oké. Menjünk - mondta, lehajtotta a laptop fedelét és lerakta az éjjeli szekrényére - Gyere - nyújtotta a kezét és felsegített az ágyról.
-Lementünk a nappaliba, ahol a többiek hirtelen el hallgattak.
-Kezdhetjük - mondtam nekik.
-Oké! Megóvtam az üveget, mert a fiúk ezzel akarták püfölni egymást. - ecsetelte Em a hőstettét, és körbe ültünk a földön.
-Ki kezd?
-Én! Én! Én! - pattogott Niall
-Oké -feleltük egyszerre, majd a szöszi pörgetett, Emilyin állt meg.
-Emily. Felesz vagy mersz?
-Felelek. - mondta, mi pedig lélegzet visszafojtva vártuk, h mi lesz a kérdés.
-Szereted a csirkét? - ezen először meglepődtünk, majd szinte egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. - Mi van?
-Semmi, semmi. - próbált nem nevetni barátnőm - Igen, szeretem.
-Akkor majd egyszer elviszlek a Nando's-ba. Vagy voltál már ott? - nézett kétségbeesetten a lányra enyhe pírral az arcán.
-Nem, még nem voltam, és szívesen elmegyek veled.
-Rendben mosolygott diadalittasan. Em pörgetett, majd rajtam állt meg.
-Jeeeeen - mosolygott ördögien, és közben összedörzsölte két tenyerét - Felelsz vagy mersz?
-Merek- mondtam egyre fogyó bátorsággal és kedtem úgy érezni, h ez a játék nem volt jó ötlet.
-Csókold meg Harryt. - ledöbbentem. Segélykérőn néztem Zaynre, de ő is ugyanúgy reagált, mint én. Ránéztem Harryre, aki semmi életjelet nem adott. Lou úgy nézett rám, mint aki bármelyik pillanatban összeroppanhat. - Persze, csak ha mered. Nem muszáj, viszont akkor jöhet a whisky.
-Nem - szólalt meg Louis. Erre hat kérdő, és egy értetlen tekintet szegeződött rá. - Ki tudja milyen hülyeségeket csinálsz részegen igaz? - nézett a szemembe.
-Igaz. Harry? -fordultam felé.
-Igen - mondta bizonytalanul. Odamásztam mellé. Nem mertem a szemébe nézni. Féltem tőle. Félkezével állam alá nyúlt és felemelte a fejemet. Arca közeledett az enyémhez enyémhez, majd puha ajka az enyémhez ért. Csókunk egyre szenvedélyesebb lett, keze a derekamra vándorolt és az ölébe húzott, kezemmel hajába túrtam. Pár pillanat múlva hangos krákogást hallottam , mire ijedten ugrottam le Harryről, aki csalódottan  nézett rám, majd dühösen Liamre, és ijedten Louisra. Visszaültem a helyemre.
-Oké! én pörgetek - törtem meg az egyre kínosabbá váló csöndet. Niallre mutatott.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek
-Menj be Emilyvel abba a szobába 5 percre. - mutattam a mögötte lévő ajtóra.
-Rendben. Em?
-Oké Jenny, ezt most visszakaptam. Menjünk. - állt fel a lány és bementek a szobába.
-Akkor addig nézzünk tévét - állt fel Zayn és Liam. - Jen? - fordult felém az előbbi.
-Megyek - mondtam és Louis felé fordultam - Lou?
-Ő nem tud menni - szólalt meg Harry.
-Tényleg? Miért nem? szólalt meg mellettem az említett személy.
-Mert kijössz velem a konyhába és segítesz megkeresni a... a...
-A?
-Csak segítesz megkeresni valamit.
-Oké - vontam vállat és lehuppantam a kanapéra Liam és Zayn közé.
-Mit nézünk? - kérdeztem
- Nem tudom - kapcsolgatott a csatornák között, majd megállt egy szappanoperán. Hirtelen egymásra néztünk és elkezdtünk röhögni. Elkezdtük kiparodizálni a músort, Liam pedig csak fejcsóválva röhögött mellettünk. Öt perc múlva nyílt az ajtó és Niall lépett ki rajta Emel a háta mögött, és minketten nagyban vigyorogtak.
-Folytassuk - álltunk fel a kanapéról és beszóltunk a konyhába a fiúknak, h jöjjenek ők is. Mindenki visszaült az eredeti helyére és Niall pörgetett. Liamen állt meg.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek
-Hívd fel Pault és mondj neki valami baromságot.
-Oké - vette elő a telefonját. Át állította rejtett számra és már hívta is a menedzserüket
-Igen - szólt bele Paul
-Jó estét kívánok - szólt bele Liam elváltoztatott hangon - A One Direction menedzserével beszélek?
-Igen. Miben segíthetek?
-Igaz a hír, miszerint Danielle Peazer terhes? - itt már dőltünk a röhögéstől. Elképzeltem ahogy Paul hirtelen tiszta ideg lesz, a feje színe egy paradicsoméval vetekszik és kidagad egy ér a halántékán. Elég vicces látványt nyújthatott.
-Tessék?
-Azt szeretném tudni, h igaz-e a hír, miszerint Danielle Peazer terhes barátjától Liam Paynetől.
-Biztosíthatom, h ez a hír nem igaz.
-Pedig én biztos vagy benne, h....
-Nézze uram. Nem tudom, h honnan szedte, de ez NEM igaz. Úgyhogy megkérném, h  nem is terjessze.
-Hát jó. Akkor visz hall.- mondta majd letette a telefont. Szakadtunk a nevetéstől.
-Liam te hülye vagy. - szólalt meg Niall - Nem gondoltam, h tényleg megteszed.
-Miért?
-Csak nem gondoltam.
-Jó - rántott vállat  Viszont most én jövök -pörgetett. Louison állt meg.
-Felelsz vagy Mersz?
-Most felelek. - ezen mindenki meglepődött. - Most mi van?
-Semmi. Na akkor. Melyik barátnődet szeretted a legjobban?
-Erre nem válaszolok.
-Ne mááááár - húzta el a szót Em.
-Nem muszáj, csak kíváncsiak vagyunk. De ha nem válaszolsz, jön a whisky.
-Inkább a whisky
-Rendben - állt fel Liam és kiment a konyhába az italért. Hirtelen felindulásból felé fordultam
-Mert te nem csinálsz hülyeségeket, amikor részeg vagy igaz?
-Én ezt nem mondtam.
-Akkor? Rohadt igazságtalan vagy.
-Jen...
-Nem Lou. Hagyjuk. - fordultam inkább Zayn felé, és figyeltem arra, amit Harrynak magyaráz. Pár pillanat múlva Liam visszatért a piával a kezében.
-Oké Louis. Tessék. - adta a kezébe a poharat. Louis rám nézet, majd a pohárért nyúlt éslehajtotta annak tartalmát.
-Oké, most én jövök - mondta és megpörgette a földön fekvő üveget. Az üveg szája Zaynre mutatott.
-Na Zayn. Felelsz vagy Mersz?
-Merek.
-Rendben. Akkor menj át a szomszéd nénihez és adj neki egy szájra puszit.
-Te hülye vagy - röhögött - de jó. - állt fel a földről és indult ki az ajtón. Mi követtük majd a szomszéd ajtóban megálltunk és becsöngettünk. Nem sokkal később a nénike már nyitotta is az ajtót. Zayn elé lépett, két oldalról megfogta az arcát és már adott volna neki egy puszit, csakhogy a nénike kutyája odament a fiú lábához és lepisilte. Mi csak hangosan röhögtünk, ő pedig kevésbé hangosan szitkozódott és röhögött egyszerre. A néni felkapta a kutyáját, és ránk csapta az ajtót. Vissza mentünk a lakásba. Játszani már nem volt kedvünk, így megittuk a maradék whiskyt. A hangulat fergeteges volt. az asztalon táncolva ordibáltuk a fiúk számait. Amikor Liam megelégelte a viselkedésünket, mindenkit felkísért a szobájába és elrakott minket másnapra.
Miután Liam becsukta maga után az ajtót, Louval féktelen nevetésben törünk ki. Percekig csak röhögtünk, majd nagy nehezen megnyugodtunk. Az ágyon fekve néztem a mellettem fekvő fiút, aki a plafont stírölte.
-Nagyon hiányzol - szólalt meg még mindig a plafont bámulva
-Itt vagyok melletted
-Most. De hiányzol innen éjszakánként. Minden reggel úgy kelek fel, h mi lett volna ha...  Mert akkor nem lenne üres a helyed az ágyamban. Mert ez a te helyed - nézett most már a szemembe - És senki másé.
-Lou. Ne mondj ilyet. Kérlek.
-De igaz. És nem akarlak többet elveszíteni.
-Csak a múltat nem lehet kitörölni.
-Tudom. És tudom, h az én hibám volt, de Jen. Én még mindig szeretlek.
-Én is szeretlek Louis. De egyszer már megpróbáltuk és nem ment.
-Kérlek Jen. Most elképzelhetetlenül szánalmas lehetek.
-Nem vagy szánalmas - fogtam két kezem közé az arcát. - De most inkább aludjunk. Majd ha kijózanodtunk megbeszéljük. Rendben?
-Rendben. - adott egy puszit a homlokomra. Átfordultam a másik oldalamra. Átkarolta a derekamat és szorosan magához húzott. - Jó éjt, Hercegnőm ! - suttogta a fülembe
-Jó éjszakát Boo - mondtam, és a rég használt becenevektől kellemes emlékek törtek rám. Kiélveztem, h újra a közelében vagyok, h újra mellette fekszem,h egyáltalán újra itt van velem. Pár perc múlva már csak Lou egyenletes szuszogását hallottam a fülemben. Elmosolyodtam, aztán hagytam, h az álomvilág magával ragadjon.