Up up and away
ill take you wiht me...
Ez a hang... Most komolyan. Mégis miért hallgatom ezt? Önkínzásból? Chö. Mindegy, hiszen alig 1 óra múlva úgy is újra találkozom Vele. Ha nekem kb. 2 héttel ezelőtt vki azt mondja, h: „ Hé, Jenny! Az egész augusztust a bátyáddal és a bandával fogod tölteni!” akkor a szemébe röhögök. De lám, most mégis itt ülök a repülőn, és arra várok, h a gép leszálljon Londonban. És végre megszólalt a hang, amire vártam:
-Kedves Utasaink! Kérjük kapcsolják be az öveiket, hamarosan megkezdjük a leszállást.
Végre. De nem. Vissza akarok menni Mullingar-be. Szeretem Londont, a sulim is itt van, de valahogy eddig soha nem neveztem ez a helyet otthonomnak. Mert otthon ott van, ahol az ember szerettei vannak. Oké, itt van az én lökött bátyám, Niall, legjobb barátom Zayn, itt van még Harry és Liam akikkel szintén jóban vagyok, meg Ő, de...
Mindegy. Itt vagyok, nem okozhatok csalódást anyuéknak. Ez a szó még ennyi év elteltével is furán hangzik a saját számból. Elegem lett a fiúk számaiból. Minek hallgassam? Ahogy a fiúkat ismerem, pár hét múlva úgyis könyörögni fogok, csak h ne kelljen a hangjukat hallanom. Zenét váltottam (Plain White T's – Hey There Delilah).
Egy kis idő után éreztem, amint a gép földet ért, majd lelassult és megállt. Furcsa érzés kerített hatalmába. Egyrészt elakartam futni, haza, messzire Londoltól, másrészt újra akartam látni a fiúkat. Hiányoztak. Mire észbe kaptam, szinte üres volt a gép, így hát remegő térdekkel indultam el. A bőröndömet hamar megszereztem, és mivel Niall-t többször is, nyomatékosan megkértem, h még véletlenül se jöjjenek ki, értem, mert semmi kedvem a rajongók hadától menekülni, kerestem 1 taxi-t. Fortuna mellém állt, ugyanis pont volt 1 üres. Gyorsan bepattantam, és bediktáltam a címet.
A taxi, kb. 30 perc út után megállt, egy világoskék ház előtt. Egy, a mi otthoni házunkhoz képest jóval nagyobb, hatalmas kertel. Kifizettem a taxit, és a bőröndömmel együtt elindultam a szokatlanul csendes hát felé.
A kapu nyitva volt, hát bementem rajta. Az ajtó előtt azonban megtorpantam. Megint mi ütött belém ? Komolyan beszartam attól, h egy teljes hónap keresztül kell 5 őrült fiúval élnem ? Nem. Itt nem az 5 fiú volt a gond. Csak 1. Kezdtem fázni, hát erőt vettem magamon, és becsöngettem. Semmi. 2 perc múlva még mindig semmi. Megint csöngettem, de ezúttal hosszabban. Na, jó, ráfeküdtem a csengőre, de hát mégis csak hideg volt kinn. És ekkor meghallottam egy álmos, ”Jólvan, megyek már!”-t.
-Az jó lesz, mert befagy a seggem.- mondtam.
-Hát, ha befagy a kloákád, akkor érdemes lenne ajtót nyitni neked.- hallottam egy olyan, hangot, amit talán ezer közül is felismerek.
-Zayn- ugrottam azonnal nyakába Bradford-i barátomnak- Áááá!! El sem hiszem! Úgy hiányoztál! - közben hallottam, amint kinyílik az ajtó a hátam mögött, és vki egy álmos ásítás közepette elég meglepődött hangot hallat.
-Te is hiányoztál Jen.
-Akkor, ha kiörülted magad Zayn iránt, engem is üdvözölhetnél !- halottam meg hőn szeretett bátyám hangját. Elengedtem legjobb barátomat, és Naill elé léptem, majd megöleltem. Közben hallottam, h vki mögöttem sugdolózik, és tudtam, h Zayn és Louis az (mivel Louist nem láttam Niall mögött Harryvel és Liammel), de nem akartam megfordulni, mivel akkor szembe kéne néznem Vele. Majd miután Harry és Liam is megkapták a nekik kijáró ölelést, amit külön kértek, nagy nehezen megfordultam. Legnagyobb meglepetésemre, nem volt ott se Zayn, se Louis, se a bőröndöm.
-Niall, húzd be a segged a kajával, mert éhes vagyok !!!
-Most ettél haver.
-Leszarom Liam, mert kajás lettem a hazaúton !!
Én csak mosolyogva beléptem a házba, követve bátyámat. Persze amint beléptünk, hirtelen mindenki még Liam(!!) is, rám dobták a pulcsijaikat, meg úgy mindent ami a kezükben volt, amolyan ”Hagy edződjön” nézéssel. Épp, mikor felocsúdtam a döbbenetből, és ledobni készültem a cuccokat a földre, h azzal se törődve, h még cipőben vagyok, bemenjek, és kedvesen, mint egy hatéves kislány, tudtukra agyam, h én nem azért jöttem, h fogasnak használjanak, amikor is vki megszólalt mellettem. Kellemes hangja magával ragadott.
-Segíthetek ? - nem tudtam felelni, a meglepetéstől, és valószínűleg láthatta, mert elvette tőlem a cuccokat és egyetlen laza mozdulattal a fiúk után hajította. Még mindig nem mozdultam, akkor sem amikor megfordult, és a kezét nyújtotta, mintha nem ismerne.
-Louis Tomlinson vagyok.-mutatkozott be. Megráztam a fejem, mintha ettől eltűnne az előttem álló srác, vagy vissza mennék az időben, vagy csak a gondolataim a helyükre kerülnének. Felnéztem a kezéről az arcára. Kár volt. Belevesztem a szemébe, és el is vesztem benne. Abban a gyönyörű, kék szempárban. Nem tudom, h mennyi ideig álltunk így, miközben ő még mindig a kezét nyújtotta felém, de egyszer csak valami nehezet érzetem a hátamon, és majdnem hanyatt estem. Erre persze, a csimpánzbébit játszó barátom azonnal leugrott a hátamról. Hátra fordultam.
-Hogy én, hogy tudtam, hogy te vagy az.- mondtam kedvesen.
-Na, hogy ha ár ennyire okos volt, Ms. Horan, megtisztelhetne azzal, h méltat válaszolni a kérdésemre, vagy kifáradni a konyhába, még mielőtt Mr. Malik, és Mr. Horan, megeszik az összes csirkét, amit magának hoztunk, attól eltekintve, hogy most kóstolták végig a Nando's egész étlapját. - erre elnevettem magam. -Kérdésére válaszolva Mr. Styles, éhes vagyok. - mentem bele a játékba. De fogalmam sem volt arról, h ezt kérdezte-e vagy sem. És ezt biztos Ő is észrevette, mert elég érdekesen nézett rám. Ekkor meghallottam a konyhából Louis hangját:
-Vadbarmok !! Niall !! Ez volt a kedven pólóm ! Te fogod kimosni ezt a trutyit belőle !! Amúgy ez csípős szósz ?
-Igen
-Akkor én is kérek. - siettem be a konyhába, és kikaptam a szöszi kezéből a kaját. Durcisan nézett rám, mint a kisgyerek, akitől elvették a nyalókát, de hát végül is ezt tettem. Liam időközben eltűnt a telefonjával, biztos Danielle-el beszél. Louis-t sem láttam. Most túlágosan nem érdekelt, h szép lassan elnéptelenedett a konyha.
Egyszer csak Zayn feje jelent meg az ajtóban:
-Mi a baj ?-kérdezte.
-Semmi- válaszoltam ösztönösen.
-Ja, én meg a húsvéti nyuszi vagyok, és elhiszem.-ült fel mellém a konyhapultra.
-Utálom, h ilyen jól ismersz-mondtam mosolyogva. Ekkor a Harry, befutott, odajött hozzám, rám nézett, és megállás nélkül azt hajtogatta, ”Nem én voltam, én mondtam, h hogy ne csinálják”. Láttam rajta, h mindjárt elröhögi magát.
-Mi van? -kérdeztem értetlenül, és Zayn re néztem, de az ő arcáról is azt olvastam, le hogy nem érti- Talán ha elmondanád azt, h mi az amit nem te tettél,akkor értenélek is. - ennyi kellett, Harryből ki tört a röhögés, mert megszólalt a zene a nappaliból, amitől elég hülye érzésem lett. Meg kellett néznem ezért legjobb barátommal, ott hagytuk a konyhában a röhögéstől földön fetrengő Hazza-t. A nappaliba lépve, nekem is röhögőgörcsöm lett. Naill, Louis és Liam (úgy tűnik rájött az 5 perc) mind az én bőröndömből előhalászott valamelyik fehérnemű szettemben divatbemutatót tartottak egymásnak.
Elég érdekesen festettek, ahogy a ruhájukra húzott piros, lila, és rózsaszín fehérneműkben feszítettek. -Fotózd.. fotózd le- makogtam a mellettem hasát fogó egyednek
-Mért... miért pont én ? - igen. Neki is nehezen ment a beszéd, miközben ilyen nagyon nevetett.
-Mert... mert én... most... nem bírom.. - erre nagy nehezen elővette a telefonját, és ellőtt pár képet. A három fiú nem zavartatta magát, röhögve, botladozva mentek. Menet közben a konyhából előkúszó Harry megtalálta a másik bőröndömben a magassarkú cipőimet. Erre az előbbi három, választott egyet-egyet, valahogy belegyömöszölték a lábukat a cipőkbe, és abban próbáltak menni. Mondanom sem kell, h nem sok sikerrel. Majd 10 perc röhögés után nagyjából lenyugodtunk.
-Oké, akkor mi lenne, ha visszaadnátok a cuccaimat, és elmondanátok, h hol fogok aludni.- ekkor minden szempár Louis-ra szegeződött. Kicsit se volt furcsa.
-Aludhatsz a szobámban, én meg átmegyek Harry-hez. -mondta.
-Mi?
-Én vagyok az egyetlen, aki hajlandó kimenni a szobájából 1 teljes hónapra. De ha akarsz, akkor választhatsz Harry, aki pucéran alszik, Zayn, aki horkol -itt valami horkantást hallottam az említett személy irányából- Liam, akihez elég sűrűn jön Daniell éjszakára, vagy a bátyád közül, aki meg tudod, h milyen. -Oké. Rendben, megyek hozzád, de nem mész át Harry-hez. Te is ott maradsz. - most komolyan ezt akarom? Főleg, hogy tudom, Zayn nem horkol, csak hangosan szuszog, és ez engem egyáltalán nem zavar, sőt, szerintem ez tök aranyos.
-Ha ragaszkodsz hozzá
-Igen. Ragaszkodom.
-Akkor vigyük fel a cuccaidat. - és megfogta az egyik bőröndömet, amibe időközben visszakerültek a cuccaim. Felszaladt vele az emeletre, bevitte a szobájába, majd visszajött, felkapta a másikat is, azt is felvitte, majd hatalmas mosoly kiséretében leült Harry ölébe, és valamiről beszélgetni kezdtek, és biztos vicces volt, mert Liam röhögött rajtuk. Én csak hirtelen elkaptam Zayn kezét, és felvonszoltam magam után a szobába. Letérdeltem az egyik bőrönd elé, majd elővettem belőle egy pólót, és a kezébe adtam
-Add oda neki.
-Ez nem az a...
-De. Az. És arra kérlek, hogy add oda neki.
-Én aztán nem !-és vissza adta- Add oda neki te !
-Légyszi. Én nem tudom megtenni. És nem erre valók a barátok ?
-De. De a legjobb barátod meg arra van, hogy azt tegye, ami neked a legjobb. És most ezt teszem. Úgyhogy TE leszel az, aki vissza adja neki a pólóját. - még mondtam volna valamit, de Liam bejött.
-Srácok a fiúk kérdezik, hogy jöttök-e filmet nézni ?
-Igen megyünk- mondtam, és visszadobtam a pólót a bőröndbe. - Na, mit nézünk? -kérdeztem, mikor leértem.
-A kör-t
-Ne már. Most komolyan ezt akarjátok, csinálni?
-Még mindig félsz a horror filmeken igaz ?- kérdezte Louis. Szerencsére nem kellett válaszolnom, mert megcsörrent a telefonom
-JENYYY!!!! AZT MONDTAD, FELHÍVSZ, HA MEGÉRKEZTÉL!! TUDOD TE, HOGY ÉN HOGY AGGÓDTAM ÉRTED ????
-Neked is szia Emily.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése